Belezúgtam az "exfeleségembe?"

Olyan 8 évig voltunk együtt,-ebből 3 év házasság. Lett egy kislányunk ezidő alatt.

A kapcsolatunkra sajnos kihatott nagyon sok külső tényező, többek között a rossz szándékú családom is amit az elején nem vettem észre.

A kapcsolatunk megromlott, -kezdtem elhidegülni mert azt éreztem hogy egy istentelen sárkányt vettem feleségül és nem ilyen volt. A gyerekkel jól bánt mindig, -alig várta meglegyen. Ő a mindene, ahogy nekem is. Háziasszonyra, és mint anyára sose lehetett rá egy rossz szavam sem. Feleségnek, és anno barátnőnek sem volt rossz, -csak a sok veszekedés meghozta annak a gyümölcsét hogy az ágyban elhidegültünk. Kezdetben én.

Nem csaltam meg soha, ő sem engem de nem tett jót az sem amikor ennek hatására elkezdtem szexchatelgetni ismeretlen nőkkel és pornót nézni. Teljesen kiborult. Voltaképpen még ezen is túlléptünk a kislány miatt és csendben "haragudtunk" egymásra. Éltünk csak egymás mellett az utolsó évben, és voltaképpen mint két idegen, nem köszöntem el tőle ha elmentem dolgozni, nem adtam neki este csókot, minden éjjel hátat fordítottam neki.

Úgy büntettem hogy hideg vagyok vele,akkor is ha hátulról próbált átölelni néha napján,és adott egy puszit a hátamra, én észre se vettem? azért mert azt éreztem egyfolytában engem csesztet,-és mindig kimondja túlságosan is a véleményét. Hiba volt tudom.

Egyik alkalommal lett egy nagyobb veszekedés,- szintén anyámék robbantották ki. (Sikeresen tud a lapokkal játszani úgy hogy nem éltünk egy fedél alatt.)

Én otthagytam őket, összeszedtem a cuccaim, és elmentem egész éjszakára. Igazából csak a kocsiban ültem, de ő ezt nem tudja. Mérges voltam. Mire visszamentem már nem fogadott be. Azt mondta költözzek anyámhoz.

Eltelt félév. Külön vagyunk. Persze nem mondom neki, de szépen sorjában minden szava a feleségemnek beigazolódik, és anyámék apró kis hazugságai kártyavárként omlik össze. Megszakítottam velük a kapcsolatot teljesen. Elkezdtem látni miről beszél és hogy mennyire lehúznak anyagilag,-és nem számít nekik hogy a lányomtól fosztják meg.

Persze láthatom a kislányom,akkor mehetek amikor csak akarok,-de ő hideg velem. Nem tiltja tőlem, nem szabja ki hogy hétvégente láthassam csak. Rendes nő.

De ha ott vagyok nem szoktunk beszélgetni. Mindig megkínál mai napig vacsorával de elfoglalja magát és rám sem néz.

Nincs senkim. Soha nem is volt más azidő alatt amig együtt voltunk.

Nem szólt róla, de nem rég kaptam egy levelet, beadta a keresetlevelet válásra. Nem beszélünk róla, én pedig ahogy tellik az idő annál jobban bizonytalanabb vagyok magamban.

Úgy hagytam ott hogy azt mondtam neki a legvégén majdnem minden egyes nap hogy már nem szeretem őt, és hogy jobb lesz külön, de azt érzem saját magam is becsaptam.

Hétvégén voltam a kislányomnál, elvittem strandra, a "feleségem" nem akart velünk jönni.

Élvezte a lányka, de mikor hazavittem úgy elaludt mint a bunda. Nem tudom hogy az az 1 db hideg sör amit az asszony adott ütött meg ennyire a meleg miatt, vagy mi történt, bepróbálkoztam nála, és lefeküdtünk egymással. Úgy mint kamaszkorunkban. Hevesen, és tabu nélkül.

Én kiakartam mondani neki a végén hogy szeretem, és nem csak üríteni akarok visszajárni de nem tudtam. Ő sem mondott semmit.

Hívtam azóta de nem veszi fel,én most dolgozok majd csak vasárnap tudok menni mert elkellett utazni a munka miatt. Nem akarok válni. Megvan az esélye annak hogy visszavonja a papírokat hogy szeret még és kibékülhetünk?