Normális az az érzés, ha valaki szakít veled, és utána azt gondolod, hogy már soha többé nem fogsz olyat találni vagy jobbat, mint amilyen ő volt? Aztán mégis jött egy másik?

En mindig csak jobbakat kapok az elettol az aktualis exek utan.

De soha egynel se hittem azt hogy valaha más is fel fog érni az exszel, nemhogy még hogy überellni is fogja.

Az élet meg mégis rácáfol mindig.

De még a mostani barátom mellett sem hiszem azt h valaha is valaki felérne hozzá hiaba cáfolt már erre az élet nekem rá számtalanszor.

Plane mivel ugye ezzel (mindig jobb pasi jon mint az elozo)már ott tartok, hogy nagyon magas már a szint. Mert szoval exek utan mindig jobbak jöttek, ergo a ffiak egyre kisebb százalékát kapom már a felső párezerböl, egyre kisebb az esely arra, hogy a kövi is hozza az ex szintjét, plane h felul is irja úgy, hogy en az első srác szintjét se hittem eleve hogy valaha bárki is felülírja egyszer.nemhogy a 2. srácet, aki hihetetlen, de jobb, mint az elso, aztan még hihetetlenebb, hogy a 3.mégjobb az elso kettonel, aztan a már abszolut hihetetlen, hogy a 4. is képes felulirni az exeket, es igy tovább, igy most ott tartok hogy ugy erzem 10/10-essel járok, azaz...

Igy alakult az hogy soha nem hiszem/hittem hogy barki is valaha jobb lesz vagy hasonlo szintu legalabb az exhez es szeretni is fogom es ö is szeret.

Ha az exet te dobod, akkor simán fogja más überelni.

Ha ő dob téged, akkor már más kérdés.

Én most szenvedem, hogy dobtak. De ha már dobott csak lesz valaki aki jobban szeret, és nem enged el.

Szóval mindenképp jobb lesz. Kérdés mikor.

22 évesen (sok-sok éve már) én is így éreztem egy csalódás után. Aztán rá fél évre fülig szerelmes lettem újra. :)

30 felett is volt pár szakításom, ott már nem is volt kérdés, hogy lesz majd új szerelem.

Én éreztem ezt. Azóta el telt öt év. Csodás embereket ismertem emg, de egyik se ért a nyomába, még távolról sem.

Ez van. Nem kötelező szerelmesnek lenni. Ez a dimenzió amúgy sem a vágyak beteljesüléséről szól.