Szerintetek mit tegyek?

2 éve kezdtem egy felsőoktatási képzést amit idén fejeztem be. Ez idő alatt osztálytársam lett egy lány, aki már az első találkozásunknál is kiszúrta a szemem. Az elején is látszott rajta, hogy visszahúzódó mint én. Első nagy törést közte és köztem az ismerkedés során elég későn kb fél év után tettem meg szimplán csak baráti szempontból. A belső tulajdonságairól szinte semmit se tudtam ekkor, viszont elkezdett engem érdekelni ezután. Ekkor jött a távoktatás iskola szempontjából, így vele meg a barátaimmal együtt beszéltünk meg szinte mindent az iskolával kapcsolatban discordon. Kezdtem tudat alatt egyre jobban hozzászokni a hangjához és sokkal többet megtudni róla személyiségileg. Eleinte segítségkérés szempontjából írt rám személyesen, majd megtörtem ezt a rendszert és elkezdtem másról is beszélgetni vele (nem a házikkal kapcsolatban), így tudtam magamról is mesélni neki. Erre építkezve elkezdett megbízni bennem, és én is benne. Közelebb engedtem magamhoz, mert szimpatikusnak találtam. Később minden nap beszéltünk, olyan dolgokat mondott magáról amit másoknak nem és ezt kihangsúlyozta néha. Hiányolta ha egy nap nem beszéltünk és ez nekem is kezdett fájni konkrétan. Viszont nem csak én kerültem hozzá ilyen közel. Távoktatás alatt az osztályból egy másik fiú haverom is közel került hozzá, de neki van barátnője (ez fontos információ lehet). Az elején úgy kezdődött, hogy a haverommal hírtelen elkezdett ölelkezni (másokkal nem és velem sem). Majd amikor elmentünk akárhova közösen őt mindig megemlítette, hogy neki is szól. 1 év elteltével suliban a korlátozások bizonyos feloldása alatt folyamatosan együtt voltak, a lány mindig körülötte volt, együtt ültek, belépett állandóan a haverom személyes terébe mintha egy pár lennének és hozzá is ért többször. Amikor ott voltam a közelükben pl: hármasban mentünk valahova, akkor kb mintha levegő lettem volna, egy pótlék a lány számára és csak akkor szólt hozzám ha kérdeztem. Üzenetekben viszont mindig válaszolt és egy fontos személynek írt le engem ezek ellenére. Ez húzódott fél évig kb és próbáltam elfogadni. Előtört belőlem a féltékenység amit nem mindig tudok irányítani sajnos. Egyszer-kétszer összekaptunk és elmondtam neki, hogy ne tekintsen barátjának ha őt többre értékeli. Ezek ellenére mindig megbocsátott és azt mondta nem akar velem rosszban lenni, mert a barátja vagyok és elfogad a hibáimmal együtt. Írásban elkezdte felhozni a nevét hogy mi történt a haverommal aznap, meg kihangsúlyozta többek között azt is, hogy ritkán szoktak csak beszélni, de én minden nap ott vagyok mellette és az neki mennyire jó esik. A félténységemből kilyukadtam arra következtettem, hogy szerelmes lettem belé mindezek ellenére. Esténként sírtam annyira fájt ahogy visszaemlékeztem azokra a pillanatokra ami a haverom és közte megtörtént. Egyre csak mélyebbre süllyedtem ebben, mire tegnap találkoztunk ismét hármasban közös beszélgetésre egy sör mellett. A felállás szinte ugyanolyan volt, már a találkozásunkkor a lány alig akart köszönni nekem, nem akart hozzám szólni csak a haveromhoz egész idő alatt. Itt éreztem először igazán hogy felesleges volt elmennem találkozni velük, mivel teljesen kizártak a beszélgetésből. Konkrétan azon gondolkoztam egész idő alatt, hogy én ebből szabadulni akarok. Így is tettem és kisétáltam onnan, majd hazamentem őket hátrahagyva. A lány arcán viszont láttam a döbbenetet amire nem számított, de nekem már ott betelt a pohár. Tegnap óta semmit se beszéltem máig egyikkel sem. Viszont teljesen kikészít a lelkiismeretem, hogy mit tettem akkor. Elakartam neki mondani, hogy érzek iránta dolgokat, de már reménytelennek tartom magam ezzel kapcsolatban. A szimpla barátságunk is húznám szerintem ezzel a cselekedettel. Nem tudom mit tegyek. Elmondjam neki? Olyan szerencsétlennek érzem magam.