Mitől függ, hogy valaki szinte mindig jól működő párkapcsolatban van, más meg évekig egyedül?

Egyrészt: a szakítàst màs időbe tellhetett nekik feldolgozni (ne térjünk ki arra, h a liànozàs a gyorsan feldolgozók egyik kivàló megoldàsa), màsfelől az új kapcsolat megteremtéséhez kell egy bizonyos fajta, nyitott gondolkodàs/kommunikàció (ha ez nincs meg,évekig heverhet bàrki "ugaron").

Harmadrészt: alapvetően befolyàsolja ezt az időt, h mennyi új emberrel talàlkozik valaki (a nagy baràti tàrsasàg is jól jöhet ilyenkor).

"nem keresték, hanem egyszerűen csak jöttek"

hát igen, a nőkhöz odamennek a férfiak, csak ki kell egyet választaniuk

Ez eléggé bonyolult kérdés, főleg így látatlanba, mivel nem ismerem a felsorolt példákban lévő embereket. De nekem van egy elképzelésem ezekről a dolgokról:

Aki rendbe van önmagával, tudja mit szeretne egy párkapcsolattól, és nem naív, átlát a felszínességen, valamint könnyen barátkozik/ismerkedik, az könnyen talál párkapcsolatot, ha szeretne. Az megint más kérdés, hogy évekig tartó kapcsolat után 1-2 hónap után megint komoly kapcsolatban van. Erre 2 magyarázat van: vagy iszonyat rossz volt az előző kapcsolat, ami után bárki az egyedüllétet is isteni megváltásnak érzi - bár ekkor megviselt lesz a lélek, és nem tudja átadni magát 1-2 hónap után egy másik kapcsolatnak érzelmileg még egy ideig. Vagy semmilyen érzelmek nem voltak az előző kapcsolatban a végére, kvázi mint barátok voltak már együtt, így szakítás után nem voltak megviseltek és így talán át lehet adni magad a másik kapcsolatba 2 hónap után.

Szóval én nem gondolom, hogy ezekben a konkrét esetekben olyan jó és harmónikus volt az előző kapcsolat, ha ilyen rövid idő után ugyanez az állítás más partnerrel.

Persze ezt csak a saját és a környezetemben tapasztaltak által mondom.

Nekem volt olyan 4 évig tartó jó kapcsolatom, ahol szakítottak velem, és sokáig tartott a regeneráció, és volt egy 1 éves kapcsolatom, ahonnan menekülve 2 hónappal később találtam meg a jelenlegi párom, vele maradektalanul boldog vagyok minden téren az elejétől, de így is kellett vagy fél év még mire kihevertem az exem által okozott lelki sebeket.

28F

A legfontosabb a minta, hogy milyen családban nőttek föl, milyen apa meg anyaképük van. A nagy része ezen múlik, többnyire azok az ismerőseim élnek stabil kapcsolatban, akiknek a családi hátterük (lelkileg) egészséges volt.

A szülők akaratlanul is végtelenül meg tudják nyomorítani a gyerekeiket. Amiből csak hosszú éves terápiával lehet valahogy visszavezetni őket a normális életbe.

A legtöbb embernek azért könnyebb párt találni mert átlagosak, és nagyobb az esélyük arra hogy találkozzanak valamelyest hozzájuk hasonlóval mert ugye sokan vannak.

De vannak olyan emberek akiknek nehezebb mert mások sok területen mint az átlag és ugye belőlük van kevesebb a társadalomban.

Vegyük az én esetemet.

Én egy kedves, szerető,végletekig hűséges és őszinte, nagyon ragaszkodó , gyereket nem akaró,káros szenvedélyektől mentes lányt szeretnék életem párjának.

Mivel ilyen preferenciák alapján keresek,sajnos nagyon nagyon leszűkítem a lehetséges jelöltetek számát.

A másik dolog hogy én eléggé ismerem az embereket és hidd el hogy nem olyan harmonikusak azok a kapcsolatok csak azt mutatják kifelé.

Szóval ne aggódj ilyen dolgokon, te is megtalálod majd azt a férfit aki tökéletesen illik hozzád, de lehet több időbe kerül.

A mondás is úgy tartja hogy az igazán jó dolgokra várni kell :)

Ha görcsösen keresel azt éxzre veszik és csak kihasználnak szexre.

Ha nem görcsólsz rá akkor jön az igazi.

Szerintem is az az oka, hogy átlagosak, és így jóval könnyebb. Ezt nem rossz értelemben írom. Hanem, pl. ha valakinek nagyon speciális az érdeklődési köre, hobbijai, akkor kevés emberrel fog találni közös pontot. Vagy ha nagyon magányos farkas, nem a tipikus házasság-lakás-gyerek trióra vágyik, akkor szintén nehezebb olyan párt találni, aki hasonlóan gondolkodik. A szélsőséges nézetek szintén jelenthetnek problémát.

Illetve, a nagyon jó alkalmazkodóképesség is benne lehet. Ismerek több ilyen lányt is, akikről írsz, és mindegyikükben közös, hogy kicsit önfeláldozó típusok, elsősorban a másik kedvében akarnak járni, nincsenek annyira fontos hobbijaik vagy dolgaik, amiket ne tudnának háttérbe szorítani. Aki kicsit önzőbb, nem akar engedni semmiben, vagy éppen munkamániás, azoknak sokkal nehezebb.