Introvertált nő és extrovertált férfi kapcsolata lehet tartós és jó?

Még sosem volt pasim, de most úgy tűnik szerelmes vagyok. :)

Viszont ég és föld vagyunk, ennek ellenére szeretjük egymást.

Én introvertált vagyok. Olyannyira, ha nem muszáj a boltig sem teszem ki a lábam. Minden buliban pocsékul érzem magam. utálok új ismereteket szőni, utálom a nagy társaságot. Nem tudok csak úgy cseverészni a semmiről. Nagyon igénylem az énidőt, az egyedüllétet. Persze akiket szeretek, nekik vágyom a társaságukra. De én sokkal szívesebben kuckózok bekettesben, minthogy másokkal szórakozzunk. Nem vagyok beszédes, félénk vagyok és kissé talán önbizalomhiányos is.

A srác pedig totális ellentétem. Olvassátok el amit írtam és váltsátok át az ellentétjére. Imád bulizni, rengeteg haverja van, mindig ő a leghangosabb a társaságokban. Bárkivel szóba elegyedik és nagyon frappáns, magabiztos. Folyton van valakivel ha mi nem vagyunk együtt. Ő is ugyanúgy igényli a kettecskén eltöltött időt, de míg én külön időtöltésként inkább bezárkozóm önmagamba ő biztos kerít valakit maga mellé.

Nos, ez mennyire működhet? Nem lehet, hogy egy idő után unalmasnak talál majd? Részemről nem zavaró, hogy ő ilyen, csak fogadja el, hogy nem mindig lesz kapacításom vele menni. Én előnyben részesítem a kirándulásokat, hosszú sétákat, vagy az olyan koncerteket amik tényleg érdekelnek és nem a társaság miatt megyek.

Annak ellenére, hogy mások vagyunk megértjük egymást és látom rajta, hogy ő is szerelmes.

Tapasztalatok?