Beszélgettek titokban ellenkező neműekkel?

Néha beszélgetek a kollégákkal, 2 srác. Tud róla a férjem. Sokat mesélek róluk neki mert velük dolgoztam és elmeséltem mit beszéltünk velük. Azt is, hogy én barátkoznék az egyikkel munkán kívül is mert itt lakik helyben, meg tiszta magamat látom benne, meg hát neki sincs egy szikra barátja sem élőben, csak neten beszélget pár sráccal. El is jönne velem a városba is meg hozzánk is. Mindig mondja... Mondtam a férjemnek összeismerkedhetnének. Fiatalabb nálunk, de kedvelem nagyon. Attól félnie meg aztán végképp nem kéne, hogy nyomul vagy bármi ilyen. Annyira nulla önbizalma van, hogy konkrétan egy lányt úgy nem merne leszólítani. Tudja hogy van a férjem, szoktam mesélni róla is a srácnak, ami éppen történik velünk.

Bár férjem nem igen rajong az ötletért, ahogy látom rajta, hogy vele olyan szinten barátkozzak amit megértek egyrészt... De lányokkal nem jutok semmire. Tényleg semmire. Neki vannak haverok több is, nekem senki. Bár régen én is mondtam, hogy fiú lány között nincs barátság (azért is mondtam neki, mert akit barátjának nevezett lányt ő fel akarta szedni előttem és egyszer amikor már együtt voltunk pont összetalálkoztunk a csajjal és látványosan nagyon beszélgetni akart vele, engem meg elfelejtett bemutatni is. Nem szedtem le a fejét de mondtam neki, hogy jaaa.. barát...). De most már meg hülyén veszi ki magát, hogy pont én mondom, hogy fiú barát. Pedig tényleg csak barátkozunk, nem lenne semmi olyan. Meg nem is találkoznánk mi olyan hű de sűrűn. Eléggé magának való, kicsit kiakarnám robbantani őt is a szobából, mert egész nap a gépet nyomja. De hogy adjam be a férjemnek ezt? Mert nem reagált sehogy rá, semmit sem mondott amikor mondtam. Azt sem, hogy nem tetszik ez az ötlet. Tudja, hogy a kolléga lányokkal egyszerűen nem egyezünk. Csak 1 olyan van, akivel talán lehetne barátkozni esetleg melón kívül. Sokat gondolkodok ezen, hogy ilyenkor mi van. Tudom hülyén veszi ki magát, de olyan régóta nem hülyültem senkivel ennyit. 10 éve egy nyamvadt barátnőm nem volt. Barátkozni akart pár hónapja egy csaj, vagyis azt mondta beszélgessünk. Mondom oke, végre mondom valaki. Erre leszarta a fejem, nem kérdezett semmit és pár mondat után nem is írt. Rájöttem a lányokkal nem is akarok már barátkozni mert nem tudok velük valamiért. Pláne ha ilyenek, hogy azt mondják barátkozzunk aztán meg leszar? Plusz a fiúk lazábbak. Ez is laza gyerek attól független, hogy amúgy tényleg erősen önbizalomhiányos és süt róla.

Olyan rossz, én évek óta barátok nélkül vagyok. Hozzá meg mindig jönnek a haverok... Aki meg lenne pont fiú. Hát nem igaz má hogy semmi nem jön össze.