Olyan rossz, ha azért ér véget a kapcsolat, mert külföldre megy az egyik fél, a másik meg marad. Ez nem természetes. Nem azért szakítanak, mert már nem szeretik egymást. Ugyan mi vígasztalhatja az embert egy ilyen szakításnál?

Találkoztam az első szerelmemmel. Tinik voltunk, mikor jártunk. Csak azért szakítottunk, mert külföldre költözöt a családjával. Egy évtized telt el azóta.

Ismerősök vagyunk facebookon, de nem szoktunk beszélgetni. Néha likeoljuk egymás posztját, vagy felköszöntötjük egymást szülinapon. Teljesen felületes kapcsolattartás. Mégis mikor láttam, hogy a napjába kitett egy budapesti helyszínt, gondoltam egyet, és ráírtam.

Összefutottunk, hogy nosztalgiázzunk. Sétáltunk egyet a belvárosban, és beszélgettünk.

Teljesen más irányt vett az élete, mint amit tiniként kigondolt magának. Már külföldre köti az élet, nem fog hazaköltözni. Családja se, őket is oda köti már az élet.

Nagyon vonzó megjelenésű férfi lett belőle. Ugyanúgy megvolt köztünk az összhang, mint tiniként. El tudnék képzelni vele többet. Ki tudja, meddig lettünk volna együtt, ha nem költözik a családja. Talán sosem szakítottunk volna, ez már nem fog kiderülni.

Valahol ez egy szomorú történet. De csak számomra. Ő boldog. Van párja, és el akarja venni.

Ez volt az én történetem. A legjobb barátom egy fiú. Neki hasonló története van.

Volt egy két éves kapcsolata. Aztán a lány passzíváltazott az egyetemen, és külföldre ment dolgozni. Úgy volt, csak egy szemesztert passzíváltat. Kettő lett belőle. A távolság szétszedte őket. Szakítottak.

Nagyon összetörte ez a (fiú legjobb) barátomat. Azóta is azt mondja, ez az exe volt a legnagyobb szerelme.

Két szerelmi történet, amit a külföldre költözés szakított félbe. Ki tudja meddig tartott volna ez a két kapcsolat, ha nincs a költözés.

Aki megy, azt új ingerek érik. Leköti az újszerű élete, az új kihívások. Aki marad, az szenved jobban.