Egymásba szerettünk unokatestvéremmel, hogyan mondjuk el a szülőknek?

Aki ezt teljesen elítélni az sosem volt igazán szerelmes! Mielőtt akárki ítélkezik, elszeretném mondani, hogy ez semelyikünk terve nem volt! Mindketten szinglik maradtunk, én 19 vagyok ő pedig 26. Egyszer csak elkezdtünk sokat együtt lenni. Kibeszéltük a számomra helyes fiúkat és a számára szép nőket. Aztán pedig elmentünk egy buliba, de éjjel a haverja velem akart aludni de én inkább az unokatesómmal aludtam és akkor hosszan beszélgettünk feküdtünk egymás mellett és egyszer sokkal több történt mint szabadott volna.. Reggel felkeltünk és elindultunk haza senki nem szólt senkihez este felé kezdtünk oldódni és megbeszéltük hogy neha alkalmik leszünk ami kezdetben ment.. De! Furcsán írt nekem és celozgatott hogy soha nem lehet köztünk semmi komoly, viszont nem sokkal ezután kijelentette hogy őt nem érdekli csak velem akar lenni! Igazság szerint én is ezt éreztem! Telt az idő és egyre jobban szerettünk egymásba! Ma már nem tudnék nélküle élni! Olyan ez a kapcsolat mint mikor egyszerre édes valami és ugyanakkor szenvedélyes, olyan különleges mindez, hogy soha nem éreztem ezt amit most! Viszont!... Unokatesók vagyunk.. Pár barátnak mertük ezt elmondani.. A családunk borzalmasan fog lazadni de nem tudom hogy enyhíthetném.. Valamikor eléjük kell állnunk és nem tudom hogyan tegyük mit mondjunk.. Még suliba járok és akkor akartuk mindezt fel vállalni mikor dolgozok és albiba tudunk menni.. Körülbelül pár honap.. De egyszerűen mit mondanátok minderre? Hogyan állnátok a szülők elé? Mit mondanátok?

19L