Miért vonz a tavkapcsolat gondolata? Lanyok, Ti is vagytok igy ezzel?

Nem tudom miért vonz, talán neked nincs olyan sok fizikális kapcsolatra, találkozásra, mint amennyi beszélgetésre, lelki támogatásra, vagy csak szeretsz a saját világodban ellenni és mindent a magad módján csinálni.

Viszont távkapcsolatba belekezdeni úgy, hogy előtte sose volt "normális" kapcsolatotok nem a legszerencsésebb, hiszen a kötődés nem feltétlenül alakul ki, megszokjátok egymás nélkül a mindennapokat nem beszélve arról, hogy egy kapcsolat elején kellenek az egymáson csüngős hetek, hogy megismerjétek egymást. Nincs olyan, hogy ha hiányzik a másik csak átugrasz hozzá, vagy ott alszol, mert a távoltság ezeket mind-mind lehetetlenné teszi.

Én nem lennék képes újonnan távkapcsolatban élni, ha a már meglévő párommal kéne valamilyen okból távkapcsolatban élnünk, azt egy ideig el tudnám viselni, de nem túl sokáig.

20/l

A távkapcsolat gondolata nem vonz, de nem is taszít. Ez csak egy körülmény amit jobban vagy rosszabbul, de próbál az ember elviselni. Mi távkapcsolatban vagyunk, a kezdetektől fogva, 2,5 éve. Köztünk 700 km van. Ő az első szerelmem, és még mindig izgatottan várom, hogy végre korlátok nélkül legyünk együtt.

Abban biztos vagyok, hogy van egy varázsa. Az az együtt töltött néhány hét a szünidőkben (hála a Covidnak, most már nem csak akkor) úgy képzelem, hogy sokkal intenzívebben telik, mintha állandóan együtt lennénk. Ilyenkor felgyűl az emberben az a sok hónapnyi hiány, és issza minden percét amikor a szerelmével lehet. Ebben a vonzatában szeretem, bár erről könnyebb úgy vélekedni, amikor ebben a pár hét fellegeiben úszkálok.

Hosszú távon, nyilván sokáig nem kivitelezhető, de ha úgy vesszük egy próba is tud lenni arra, hogy fontos vagy-e annyira a másiknak, hogy még a körülmények árán sem mond le rólad.