Hol, és hogyan ismerted meg a jelenlegi párodat? Miért érzed úgy, hogy ő a nagy Ő számodra?

Kimentem kosarazni 2 csoporttarsammal. Ott voltak ők is a mellettünk lévő pályán.

Sosem mentem ki arra a pályára jatszani , de egyetemi órán olyan jól ereztem magam, hogy órák után délután a legközelebbi sportcentrumhoz mentünk.

3an voltunk mi is, ők is.

Láttam, hogy az összes pályán kosaraznak 1 kivételével. (Nem néztem kik).

Egyszer az egyik srác oda jott:

Sziasztok, bocsi, beállhatok?

Megszólaltam:

Végre valaki!!

Mi 3an voltunk, s ők is. Bemutatkoztak keresztnevvel, mi is.

2 meccset játszottunk, 1 csapatban voltunk a sráccal. Mindig passzolt, ziccer helyzetben is.(itt mar éreztem,hogy bejövök neki). Ő végig nézett én alig neztem rá. Majd a végén beszélgettünk. Vegi nézett a srác, természetesen én is őt.

Szóval beszélgettünk 6an majd a srác szolt, hogy mostmar mennek.

Elköszöntek.

Kicsit szomorú voltam, mert nem emlékeztem a keresztnevére.

Kb.2 perc mulva visszajött biciklivel, s megkérdezte a vezetéknevem. Utána megköszönte es gyorsan el s tekert.

Most varom a második gyermekünket, férj és feleség vagyunk.

Azért érzem, hogy ő a nagy Ő, mert amit a pályán egymás felé sugároztunk, az leirhatatlan. A randikon is. Sőt, mai napig érződik a meghittség a kapcsolatban. Minket egymásnak teremtett a sors.:)

Itt ismertem meg 1,5 éve. Már a levélváltások alatt is nagyon megfogott, mert kiderült, hogy annyira passzolunk sok mindenben. Értelmesen írt, mindenhez hozzá tudott szólni, kedves volt, érdeklődő, őszinte.

Személyesen a szívből jövő, széles mosolya fogott meg.

Azért ő nekem a nagy ő, mert az eddigi kapcsolataimban sosem éreztem azt, amit vele, hogy boldog vagyok minden egyes nap, és hogy mellette önmagam vagyok teljesen.

Pár nap múlva 15 hónapja ismerem a páromat, és lassan 14 hónapja lesz, hogy összejöttünk.

A Tinder által találkozhattunk, amúgy gyanítom, sosem futottunk volna össze, mivel teljesen eltérő körökben mozgunk.

Az fogott meg benne már az első pillanatban, hogy olyan végtelenül nyugodt és kedves. Mintha mindig is ismertem volna, pedig akkor még csak első randiztunk :) ez az érzés azóta is tart, nagyon szeretem. Már sok-sok próbát kiállt a kapcsolatunk - hála a csodás koronának - , de még mindig úgy érzem, vele a legjobb minden hétvége és hétköznap, amit együtt tölthetünk; ő az én lelki társam, és reményeim szerint az Igazi. ❤️

13-as vagyok.

Kerestem én is a szerelmet, majd úgy döntöttem, jon ha akar. S tényleg jott.:)

Férjem mesélte, mielőtt megismert, 2 nappal előtte azon a pályán hangosan mondta, hogy "szerelmes akarok lenni, aki végre nem x" (nevet nem irok, de nem tudott kilépni egy mérgező kapcsolatból).

S mondta, hogy mikor meglátott nem hitt a szemenek. Mondta, hogy hitt Istenben eddig is, de azóta még jobban, mert nem létezik, hogy véletlen lenne.

Nálam ilyen kérés nem volt, legalábbis nem emlékszem. De tényleg, úgy voltam vele, nem keresem, nem teperek, nem kezdeményezek flortolest, lesz ami lesz. Sodródom az árral.

Amint eldöntöttem, találkoztunk.

Durva, nem? :)

Kedves Kérdező, #15-ös vagyok, és elhiheted nekem: én is csak rosszabbnál rosszabb, abuzív viszonyokból a másikba vándoroltam, ameddig meg nem ismertem Őt. Abban az időszakban konkrétan a férfiakról is le akartam mondani; úgy két héttel azelőtt vesztem össze "exemmel" végleg, akivel borzasztó mérgező volt a kapcsolatunk (mindkettőnk szerint, nem is volt az rendes kapcsolat, csak valami anomálikus kavarodás). Akkor tudtunk leválni egymásról, én meg dühből kezdtem tinderezni, hogy oké, nem akarom többé őt siratni, elegem volt ebből az áldozatszerepből. (Megjegyzem, egyébként szinglinek boldog voltam mindig is, csak tartottuk egy ideig vele a kapcsolatot, és az mindig elég rossz érzés volt, amikor egyszer csak feltűntünk egymás életében, utána meg el...)

És a második ember, akivel találkoztam onnan, lett végül az, akiért ha kell, bármit bármikor felforgatok. 😇