Szoktátok azt érezni, hogy lecserélhetőek vagytok?

Valamilyen szempontból mindenki lecserélhető, és valamilyen szempontból senki sem az.

Lecserélhetőek vagyunk abból a szempontból, hogy mindig akad olyan ember, aki nálunk szebb, okosabb, közvetlenebb, elérhetőbb (és más egyéb középfokú melléknevek). Lecserélhetőek vagyunk abból a szempontból, hogy ha otthagyunk egy munkahelyet, nem fog felsóhajtani a főnökünk, hogy utánunk már senkit sem keres erre a pozícióra, vagy abból a szempontból, hogy ha véget ér egy barátságunk vagy egy párkapcsolatunk, nincs semmilyen gyakorlati akadálya, hogy utánunk senki se kerüljön a "barát" vagy a "pár" szerepébe a másik ember életében.

VISZONT mindenki pótolhatatlan is. Pontosan ugyanolyan ember, mint te, csak egyetlenegy létezik a világon, és az te vagy. Lehet, hogy valakinek olyan módon tudtál segíteni, vagy olyan módon hatottál az életére, ahogy más nem lett volna képes. Lehet, hogy egy másik emberrel, pont így fogtok tök jól összepasszoltok barátilag vagy párkapcsolatilag, ahogy vagytok. Az érzelmileg intelligens ember át tudja látni azt, hogy abszolút tökéletes nincs, abszolút ideális nincs, olyan esetleg lehet, aki neki megfelelő - és mivel senki sem tökéletes, és mindenki mást tart fontosnak, te is megfelelsz valakinek (és az érzelmileg intelligens ember megintcsak megbecsüli azokat, akik fontosak neki). Úgyhogy igen, lehet, hogy elméletileg lecserélhetőek vagyunk, de akinek fontos vagy, nem akar majd lecserélni. Az, aki szeret, nem azért nem cserél le, mert nem tud, hanem mert nem akar.