Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy kellemetlennek tartom a szerelmet és félek tőle?
Sziasztok! Soha sem voltam az a leányregényes típus, aki a szerelemről álmodozik, épp ellenkezőleg. Volt párjaimat nem szerettem úgy - mondjuk ki: hormonvezérelten. De ezt így tartottam jónak. Reálisan tudtam állni a kapcsolatunkhoz, tisztán láttam a hibáikat és erősségeiket, és nem engedtem, hogy az érzelmeim elsodorjanak. Nem éreztem késztetést, hogy állandóan velük legyek, volt mellettük életem, és ez pozitívan hatott a párkapcsolatunkra megfigyeléseim szerint. Nem voltam féltékeny a nőismerőseikre és értékelték, hogy képes voltam az "Élni és élni hagyni" elvre. Összességében úgy ítéltem, hogy szeretni, de nem szerelmesnek lenni egy szuper dolog.
Azonban most megismertem pár hónapja egy srácot. Mostanra egyértelművé vált, hogy ő képes kiváltani belőlem ezt az érzelemcunamit, úgy érzem már nehezen tudom blokkolni ezt az érzést, hogy szerelmet érezzek iránta. De ahelyett, hogy megfürdőznék ebben, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy a fiú őszintén kedvel engem és boldog velem (nem tudom pontosan, hogy ő is eképp érez-e) teljesen elborzaszt a dolog. Úgy érzem, hogy így a kontroll kiesik a kezeim közül és elszáll az agyam, elrugaszkodom a realitások talajáról. Mi van ha pont, hogy elűzöm ezzel? Mi van ha nagyon ragaszkodó leszek és megfojtom ezzel? Mi van, ha féltékeny leszek és minden lépéséről tudni akarok majd? Imádok érinteni és érzem, hogy kényszeresen hozzá akarok bújni mindig, mi van ha ez neki terhes lesz? Mi van, ha elhanyagolom a hobbimat, munkámat, barátaimat, mert másra nem is tudok csak gondolni, kizárólag rá? Etcetera. A kellemes érzések helyett inkább teli vagyok félelemmel, hogy elveszítem. Nagyon értékes embernek tartom, akivel harmonikus kapcsolatot tudnék kialakítani, és soha nem bocsátanám meg magamnak, ha elcseszném. Félek.
Ugyanígy érzek én is :( eddig senki se érdekelt, most meg itt van ő, de bár ne lenne. Vagyis jó hogy van, csak hát érted. Ha elcsesszük, csak egyszer kell elcseszni, vége mindennek. Én talán kivárnám, hogy hogy érez a srác.
A lényeg az őszinteség, az a legfontosabb. Ha kínos, égő, gáz, akkor is mindent meg kell beszélni. Értékelni fogja.
Sok sikert 🤍
válasza:Hát akkor elveszíted. Engem is elveszített így valaki, mert rám telepedett, megfojtott. Minden nap találkozni akart, ha nem tudtunk, akkor nyavalygott, hogy legalább hívjam fel, legalább egy e-mail naponta...Az állandó szerelmi vallomásai - 5 percenként. Mikor megmondtam előre, hogy mást szeretek és csak szexet akarok! Nem sokáig bírtam mellette, főleg a burkolt szemrehányásait, amiért mondjuk egy nap nem jelentkeztem. Nem voltam kíváncsi a kedvenc zeneszámaira, de ő tudni akarta, én mit szeretek hallgatni és baromi boldog volt, ha egyezett az ízlésünk valamiben. Engem ezek nem érdekeltek vele kapcsolatban és hamar ki is léptem az egészből. De ez így volt rendjén. Valójában szerintem nem volt ő sok, mert mindez teljesen természetes lett volna azzal, akibe én is szerelmes vagyok. Tehát nem rontott el semmit, egyszerűen én nem szerettem.
A szerelem veszélyes, de ha mégis kölcsönös, akkor nem fog a másik ennyitől elrohanni.
válasza:Nem értek egyet az előttem szólóval, mert azt hiszem (főleg a férfiak részéről), vannak nyugodtabb szerelmesek, akiket zavarna ez a megfojtás.
Egyébként, Kérdező, szerintem az már egy jó jel, ha elméletben tudod, hogyan kellene. Próbáld meg tartani a kontrollt, még ha nehéz is. Ne engedd el teljesen, mert utána nagyon nehéz lesz visszaszerezni. Én azt hiszem, ha nagyon szeretünk valakit, akkor is kell teret hagyni a másiknak. És nem rátelepedni...
Egyébként, én is nagyon jól tudtam ezt. És mégis elkövettem sorra azokat a hibákat, amiket nem akartam. El is veszítettem. Viszont, talán el kellett követnem ezeket a hibákat, meg kellett tapasztalnom, hogy legközelebb majd tudjam, hol kell megállni, és időben észleljem, ha le kell állítani magamat, vissza kell fogni.
Azt tudom javasolni, ne félj, mert úgy bizonytalan leszel, és az nem jó. Meg fog inogni a kapcsolat, ha félsz. Vágj bele bátran! Ha hibázol, majd tanulsz belőle. De egy fontos dolog! Mindenképp beszélj vele erről, és kérd meg, szóljon rád, hogyha sok lennél neki, hogyha hibáznál. Ha igazán ismer és beléd lát, és figyel a kapcsolatotokra, hamar meg fogja látni a hibát, még akkor, mikor épphogy csak elkezdődött, és még ha te nem is vennéd észre, gyökerében sikerülhet elfojtani, ha szól.
Én párom sajnos nem észlelte, hogy bizonyos cselekedeteim nem jó irányba viszik a kapcsolatunkat, vagy csak nem akart szólni, mert sosem merte kifejezni igazán az igényeit, és sajnos én is vak voltam. Remélem, nektek jól alakul minden! :)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!