Az normális dolog, hogy valakiert akit szinte nem is ismerek csak látásból, annyira odavagyok, hogy ha rám néz akkor szó szerint elàll a szavam és megremegek.?

Igen, ilyen férfiaknál is van, aztán ha közöljük az adott illetővel, a legkevésbé sem kedvesen küld el minket a jó édes... Na oda :)

Normális. Kicsit furcsa, de attól még normális. Beszélj vele párszor, valami hibát úgyis elkövet majd amitől kitudsz majd ábrándulni belőle, mert ő is csak ember...

Ne is mondd. Azt hittem, ebből 20 éves koromban kinőttem. Aztán 40 éves koromban besétált az ajtón valaki, akivel addig 5 percet se beszéltem életemben és azt hittem, összeesek, úgy elkezdtem remegni.

Ne küzdj ellene. Az elfojtás csak erősíti. Én 3 éve vagyok benne. Ha megéltük volna, már valószínűleg túl lennénk rajta mindketten.

Igen, normális a reakció. De ha ez van, akkor egy kísérletet megér, ma már nem gond nőként sem kezdeményezni:).

7-es, mert a feleségét szereti, nem engem.

9-es megszenvedte ő is pokolian. Sokszor nyúlt utánam. Őrületes vonzalom volt részéről is. És le tudta győzni. Engem tönkretett, de nyilván én csak a kísértő vagyok a sztoriban. Abban nem lenne semmi nagy szám, ha nem vonzódott volna és úgy dob el. Boldogan lennék a felesége helyében. Ha engem is így szeretett volna valaha valaki.