Létezik a szerelem?

Létezik igen a meghitt szeretetteljes boldog párkapcsolat,csak a partner olyan ritka hozzá mint a fehér holló sajnos. 35F

Tinikorban igen. Azok még érzelmek, nem a társadalmi státuszt erősítendő eszközt keresik az emberek a másikban. Később már csak álmodozás van, aztán már az se, csak legyen valaki, tökmindegy.

Létezik. Hogy meddig tart a felhőtlen kölcsönös lángolás az meg más téma.

A szerelem és a boldog párkapcsolat két külön fogalom. Ők egymás után jönnek. A szerelem egy elvakult valami, a boldog párkapcsolat alapja pedig a mély szeretet.

Létezik, csak nem mindig a jó helyen és jó időben jön sajnos 🥺

Persze,aztán sajnos hamar elszáll.

Amit látsz, az nem mond ellent annak, hogy létezik a szerelem. Olvass utána, a nagy pszichológusok is megmondják, hogy az ember max. 2-3 alkalommal tud szerelmes lenni egy élet során. Aki évente másba szerelmes, az nem igazi szerelem. Aki csak egyszer is átélte, milyen úgy szerelmesnek lenni, hogy amikor nem jön össze, meg akar halni és évekbe telik egyáltalán azt elérni, hogy újra fel akarjon kelni reggel és aztán 10-20 évbe telik, hogy egyáltalán újra képes legyen szerelmet érezni, az a köztes időben pont úgy viselkedik, ahogy látod: megalkuvós kapcsolatokban van, érdekből, mert kell a szex, mert gyereket akar, mert egyedül nehéz az élet. Ezekben a látszatkapcsolatokban jön az, hogy csak egy éjszakára kellettél, hogy megcsalnak, elválnak, szakítanak, másról álmodoznak, stb. Olyan is van, amikor szerelemmel indul, de a másik fél tönkreteszi és elmúlik az érzés. De sok esetben nem kölcsönös vagy egyik sem szerelmes, aztán csodálkoznak, hogy nem működik. Ráadásul amikor csalódsz egy nagy szerelemben, mert a másik nem viszonozza, utána pont úgy kezdesz viselkedni másokkal, ami ellen most lázadsz: belemész kapcsolatba olyannak is, akit nem szeretsz, lefekszel azzal is, akitől egynél több alkalmat nem akarsz, majd elhagyod, amikor újra szerelmes tudsz lenni, stb. De ez is csak azt bizonyítja, hogy egyszer régen voltál szerelmes. Azok a fiatalok, akikkel együtt voltam fiatal, a többség nem találta meg a szerelmet. Ismerek olyan srácot, akibe minden lány bele volt zúgva, egy humoros, tényleg nagyon karizmatikus, jóvágású srác. Szerelmes volt egy lányba, akivel nem jött össze neki, bár egy rövid ideig együtt voltak. Évekig rá se tudott nézni más lányra. Aztán feleségül vett valakit, akibe sose volt szerelmes. Néha látom, olyan, mint egy láncra vert rab amellett a nő mellett. A szeme pedig ijesztően üres. Mások is látják rajta, volt aki odaírta a fényképe alá Fb-on, hogy ő ismerte mosolygósnak is valaha. Fogalmam sincs, hol rontották el azzal a lánnyal, akit szeretett. Persze a plátói szerelem elég tartós tud lenni, ez igaz. Én mégis úgy érzem, hogy nekik össze kellett volna házasodni és ez a srác akkor most nem nézne ki úgy, mint egy zombi. Az a fajta szerelem volt, amit mindenki látott, mert rájuk volt írva, pedig olyan közegben voltunk, ahol ezekről a dolgokról nem igazán lehetett beszélni. Szóval szerintem nagyon is van szerelem és egyáltalán nem kell lebecsülni. Hogy miért olyan ritkán kölcsönös és miért érkezik sokszor túl későn, azt nem értem.