Ez csak szerintem bunkóság részéről?

Egyetemen egy hallgatói kutatóklubba jelentkeztem egyrészt mert érdekelt a téma illetve szerettem volna új ismerősöket. Egy sráccal igazán egymásra találtunk, amellett hogy a tudományos érdeklődési területünk is közös, mint ember is nagyon jól kijövünk egymással. Ő nyitott felém, és mindig nagyon jól esett, hogy őszintén érdeklődött irántam. Így hónapok alatt mély barátság alakult ki. És később rájöttem, hogy nekem kicsit bejön. Viszont azzal is szembesültem, hogy mindig olyan jóleső érzéssel közölte velem, hogy ha neki jól sikerült valami, nekem nem, ha ő elnyert egy pályáatot, én pesig épp lecsúsztam róla. Előadta, hogy sajnálja, de a mimikáján meg a hanglejtésén éreztem hogy mintha örülne hogy nekem nem jött össze. Én megértem, ha van az emberben egy egészséges kompetíció, de ez már inkább kárörvendés. Ezen nem lepődnék meg, ha nem tartottam volna őt a barátaim közt számon. De megérteni mégsem tudom, mert amikor meg én vagyok sikeres, ahhoz is mindig gratulál, szurkol nekem, és érezteti hogy hisz bennem. Sosem tudok rájönni hogy akkor melyik arca az igaz. Én ezt szóvá tettem, és összevesztünk, azóta nem jó a kapcsolatunk. Annyi különbség van, hogy én szakmailag azóta is elismerem őt, tudom, hogy egy tehetséges ember, míg ő minden rosszat elmond rólam másoknak, ráadásul valótlant, hogy én csak többórás tanulás után tudok eredményt elérni meg csak magolok. Pont azzal támad amit az én szemembe mindig elismert. Régebben ilyeneket mondott, hogx bár több olyan tehetséges ember lenne, mint én, most meg azt állítja, hogy egy ostoba magolós vagyok, ki megizzad a jó eredményekért. Az fáj, hogy én elismerem, a háta mögött, a szemébe is, ő pedig valójában ilyeneket gondol...vagy nem tudom, hogy csak a harag beszél-e belőle....mit tegyek ilyen esetben?