Viszonzatlan szerelmet hogy lehet végleg elfelejteni?

Honnan tudod hogy viszonzatlan? Odamentél hozzá és mondtad neki hogy szereted vagy hogy?

Szabad tudni bővebben?

Nekem az segített, hogy MEGGYÓNTAM A BÁLVÁNYIMÁDÁST GYÓNTATÓSZÉKBEN! (Főleg azért, mert "isteníted" tudat alatt...)

Én egyszerre KÉT HASONLÓ KISUGÁRZÁSÚ, EGYFORMA KERESZTNEVŰ "pasi" ismerőseimmel voltam így. MINTHA ELVÁGTÁK VOLNA A MÉLY FÁJDALOMÉRZETET!

A felfokozott zavarodottság érzésem is elkezdett kitisztulni. HIHETETLEN MEGKÖNNYEBBÜLÉS! Egészen más lett minden, összeállt a fejemben a valóság.

Ui: nyugodtan próbáld ki! SAJNOS EZEKET ÉRDEMES BŰNKÉNT TUDATOSÍTANI ÉS BÁLVÁNYOZÁS CÍMÉN "elengedni" az Életedből...

Hátha még másoknak is jól jön ez a tanács, akik valamilyen hasonló GYÖTRELEMTŐL SZENVEDNEK...

"Szerelem, szerelem, ÁTKOZOTT GYÖTRELEM" - valamelyik nóta így szól a régi időkből. Sajnos igaz is...

Na meg olyan érzés is tud lenni, mintha KÖLDÖKZSINÓRON LÓGNA az életed. (Most már sikerült elválasztanom magamban a két különböző személyiséget - a valóságban is egészen másként "funkcionálnak".)

Ui: az egyikkel javult a BIZALOM MINŐSÉGE. (Amelyiket előbb ismertem, és akihez ELŐBB KÖTŐDTEM...) A másikkal nem érdemes már foglalkozni semmilyen szinten. Két emberre nincs kapacitása senkinek.

Kezdj el sportolni de tényleg!! Legyél mindig csinos, ne hagyd el magad☺️ Tudom hogy mennyire fájdalmasan nehéz, én már az idegosszeroppanas szelen alltam. Aztan jott egy fordulat, elkezdtem edzeni mondhatni úgy szebb lettem.. rengeteget dolgoztam, baratokkal voltam, sorozatot néztem. NINCS SZUKSEGED OLYANRA AKINEK NINCS SZUKSEGE RAD!!! JEGYEZD MEG.

EROSNEK KELL LENNI MINDADDIG MÉG VALAKI MELLETT NEM LEHETSZ GYENGE!!! Évekig szenvedttem. Most ha vissza tekintek csak sajnalom magam mert hiaba valo volt!! Miutan helyre tettem az eletem megkellett tanulnom boldognak lenni "egyedul"

Es most itt van velem az igazi akiért hálát adok hogy van nekem. Orulok hogy nem massal jottem ossze hanem vele. Legy turelmes es boldogabb leszel mint hinned!!! :)))

én azért nem tudtam elfelejteni valakit, mert folyamatosan reménykedtem, hogy visszajön + magamat hibáztattam, hogy én mondtam valamit rosszul, és amiatt ment el.

ez a kettő dolog nem engedte hogy túllépjek.

azért is reménykedtem, mert valamilyen szinten hitegetett az illető. végülis rászántam magam, hogy őszintén beszéljek vele, és kicsikarjam belőle, hogy nem akar tőlem semmit. ez kellett nekem, hogy a szemembe mondja. akkor is ha ez kellemetlen, de kellett. ez nekem mondhatni perceken-órákon belül meghozta a megkönnyebbülést, az elengedést.

onnantól kezdve nem érdekelt az ember. utólag pedig rájöttem, hogy nem én voltam a hibás. legfeljebb csak magamat adtam, ami ha neki nem tetszett akkor nem voltunk amúgy se egymáshoz valók. de nem bántottam, nem csináltam semmi olyat, ami nem helyénvaló, tehát nem volt oka a bűntudatnak.

remélem, segített, amit leírtam. drukkolok neked.