Nők ti kilépnétek a mostani esetleg megfáradt kapcsolatotokból, ha találnátok egy jobb képű, jobb személyiségű, jobb anyagi helyzetű vonzóbb férfit aki veletek szeretne közös jövőt ?

Attól függ, hogy hogy érzem magam a kapcsolatban, és hogy elkezdek-e érezni vmit a másik iránt.

Voltam már olyan kapcsolatban, ahol az utolsó egy év kínszenvedés volt, és igazából csak reménykedtem benne, hogy majd megjavul, meg hálátlannak tartottam volna magam, ha szakítok, meg akartam hinni, hogy a mi kapcsolatunk más... de már elhidegültünk és lakótársakként éltünk kb. Nyilván egy ilyen helyzetben, ha jönne vki, akinek jó tulajdonságai vannak, és meg is mozgat bennem vmit, valszeg léptem volna, mert csak felgyorsítottam volna egy elkerülhetetlen folyamatot.

De ha csak az a helyzet, hogy picit megfáradt a kapcsolat, javítással még jó lehetne, még szeretem a párom, csak amiatt nem mozdulnék, ha a másik, mittudomén, okosabb, ambiciózusabb vagy több pénze van.

Ideális esetben van egy időszak, amíg az ember keresi a párját. Létesít persze kapcsolatokat, de ezekben nem köteleződik el, a dolog lényege az ismerkedés, közös élmények, jó és rossz helyzetek átélése, hogy közben eldőljön, akarunk-e közös jövőt. Ha ebben a fázisban "megfárad" egy kapcsolat, azt normális ember otthagyja, akár van már újabb versenyző a láthatáron, akár nincs.

Viszont ha egy kapcsolatban elköteleződtünk egymás mellett (a régimódiak ilyenkor kötnek házasságot), onnantól már nem vizsgálgatjuk, elég jó-e másik, jön-e esetleg egy még jobb. Együtt dolgozunk azon, hogy nekünk együtt minél jobb legyen. És ha a "megfáradás" jelei mutatkoznak, akkor együtt keressük az okokat és a javítás lehetőségét.

Mert volt egy pont valamikor a múltban, amikor döntést hoztunk egymás mellett, és most erre az alapra építjük a saját és a gyerekeink életét.

Ha egy ilyen kapcsolatot mégis fel kell bontani, annak a "megfáradásnál", egymás megunásánál nyomósabb oka kell legyen.