Ahogy mindenki én is hajtok a szerelemre , de sose jön össze kiskoromban általánosban azért, mert rettegek az emberektől a szüleim miatt ,a gimiben azért , mert szivatnak a fősulin volt egy lány akivel majdnem összejöttem , de?

De elbaltáztam , mert bizalmatlan voltam. Azóta egy plátói szerelmet hajkurásztam, szerencsére már vége , de miért nem jött még eddig össze semmi? Túlzottan a tökéletest várom? Rettegek az elhagyástól amúgy. Mit kell tennem , hogy előrébb kerüljek az életben? Úgy érzem mindig mások mögé raktam magam ezek szerint az ön értékelésem minuszban van. Járok amúgy pszichológushoz.

De hogy tudnék végre annélkül kapcsolatba kerülni , hogy megalkudnék?

Komolyan mintha egy börtönben lennék. És csak sejteni lehet , hogy mikor szabdulok.

Az a kérdésem , hogy mit rontottam el, hogy kiskorom óta börtönben érzem magam illetve , hogyan szabadulhatnék?