Volt már olyan gondolatotok, hogy miért túl idős/fiatal hozzátok valaki, különben csodás jövőtök lett volna és nagyon fáj belül?

Szerintem ez a plátói sóvárgás elkezdődik kamaszkorban, amikor a tanárod tetszik, vagy a szüleid baráti köréből valaki.

Aztán az egyetem, a munkahely, az egész élet ilyen be nem teljesült lehetőségek sorát kínálja.

Félidőben (B oldal) pedig észreveszed, hogy már te vagy a túl idős, nem a másik fél :)

Igen, nagyon tud fájni.

Volt, sokszor. Sokszor van az, hogy chaten véletlenül (tényleg nem keresgélek én fiatalabb csajszikat, néha ők írnak rám, meg egyik appban nem lehet 18 alá vinni az életkort, és hát, egészen sok a 18év alatti)

Szóval, egészen sokszor derül ki, hogy egy nálam sokkkkkkal fiatalabb lánnyal rettentően jól elvagyok, csak hát... Most mit csinálhatna az ember? Nagyon sok probléma, szinte kivitelezhetetlen lenne. Én azt mondom, hogy egy érettségi szint után, amit a lányok elérhetnek ~14éves kor környékén, már nem számít annyira a kor. Attól függ ki mit akar, mire bukik, stb., de egészen sok olyan 16éves lány van például, akit még nem rontott meg a hülyeség, és tök korrektul látja a kapcsolatokat. De, mivel tudjuk, hogy általában ezek a lányok később rájönnek, hogy az életet kicsit élveezni is kell úgy mond, ezért eleve nem jó ötlet ez. Ritka az, aki végül a feleséged lesz. Akkor meg minek áldozni rá az időt?