Most őszintén férfiak, akik féltékenyek a párjukra, inkább attól félnek hogy (1) elveszítik a lány szerelmét, figyelmét, vagy inkább attól, hogy a lányra fordított idő, pénz, energia kárba vész?

#1

Nem tűnt fel, hogy pasik válaszát várják, te agymosott feminista?

Én általában mindig félel attól, hogy elveszìtem akit szeretek. Az anyagiak nem érdekelnek.

F

Van még szerintem egy harmadik és negyedik pont is: amikor félek, hogy szembesülnöm kell azzal, hogy kevés voltam a csajomnak, illetve, amikor magamat féltem, hogy egyedül maradok és nem kellek senkinek.

Én egyszer voltam féltékeny életemben, akkor egy konkrét srácra. Azt el tudom mondani, mi pörgött olyankor a fejemben.

Leggyakrabban az, hogy mi lesz, ha nem találkozunk majd többet, nem mesélem el, milyen volt a napom, nem nevet rám, nem látom többet meztelenül, nem ölelem meg, nem hallom a hajszárítót reggel a fürdőszobában. Ezt amolyan apokalipszis-szerűen láttam. Tehát ő maga elveszteésétől féltem elsősorban.

Másodsorban saját egómat féltettem. Féltem, hogy kiderül, hogy én nem voltam elég jó pasi, hogy amit különlegesnek hittünk, valójában csak egy szürke, közepes valami volt. Rémálmaimban megjelentek képek, ahogyan az ágyban olyanokat mond, hogy velem sosem volt ilyen jó (más csajoktól hallottam sokszor ilyet szakítás után, amit tudtam, hogy önigazolás, de mi van ha mégsem).

Valahogy ehhez kapcsolódik, de a birtoklás is bennem volt. Emlékszem egyszer buszon ülve tudatosult bennem, hogy ha szakítunk és összejön vele, bizony le fognak feküdni egymással. Nem is vettem észre, de annyira ökölbe szorult a kezem, hogy a körmöm sebet ejtett a tenyeremen.

Harmadsorban paráztam attól, hogy magányos leszek. Elképzeltem, hogy milyen lesz a Karácsony megint anyámmal ketten, milyen lesz esténként egyedül vacsorázni.

Negyedsorban időnként rám telepedett az a gondolat, hogy basszus, ha most szétmegyünk, hét év megy a kukába. Az a rengeteg energia, amit abba toltam, hogy megtaláljam a hangot a szüleivel, most kuka. Ha most összejövök egy csajjal, kezdhetem elölről a család bemutatást, összeköltözést. Szóval kisebb súllyal, de a befektett energiára is gondoltam.

Pénz nem merült fel bennem egyszer sem.