Mit éreztél/éreznél,ha életed szerelmét látnád mással házasodni az interneten ?

Életem szerelme elutasított. Azóta is egyedül van, évek óta.

12 Multkor még nem nős volt több kisgyerekkel ?

Életem szerelme elmenekült amikor kezdett komollyá válni a kapcsolatunk és szerettem volna, ha lépkedünk előre (pl. fél év után kimondja, hogy egy pár vagyunk). Mivel nem voltam hajlandó a játékszabályai szerint játszani, szó nélkül hagytam elmenni. A mai napig hiszem, hogy jó döntést hoztam. Egy baráti társaságba tartozunk, elkerülni nem tudom és nem is akarom. Mindig különleges kapocs lesz köztünk, de tudom hogy tőle nem kaptam volna meg azt, amire vágyom. Szinte minden találkozónál elmondja mennyire sajnálja, hogy akkor elmenekült. Én is mérhetetlenül sajnálom, mindenben jók lettünk volna együtt, de már nem róla szól az életem. Az esküvőmre érthető mód nem hívtam meg, ő sem hívott meg az övére. Tudom, hogy nehezen élte meg, hogy férjhez mentem és az én lelkem is egy kicsit nehéz volt, amikor más oldalán láttam képeken (annak ellenére, hogy a társaságban többször is találkoztunk párokkal együtt), de alapvetően úgy gondolom, hogy így volt helyes, jó döntést hoztunk és örülök, hogy ő is talált valakit, akivel boldog lehet.

13: Mivel nőről van szó, nehezen lehet nős, bár ki tudja!? (Férfi vagyok)

15# Úgy 2 évig én is így éreztem. Nagyjából ennyi idő kellett, hogy feldolgozzam a történteket. Nem akartam tudni, hogy éppen kivel kavar, mit csinál. Aztán eljutottam arra a pontra, hogy ezzel csak magamnak ártok. A baráti társaságomat nem fogom miatta elhanyagolni és ennek a társaságnak ő is a tagja, tőle sem várhatom, hogy elhanyagolja, így vagy félreteszem a sérelmeimet (ahogy ő is a hülyeségeit) és megtanulunk közösen egy társaságban létezni, vagy elfelejthetem a barátaimat. Mostmár 8 év eltelt a kapcsolatunk lezárása óta. Már teljesen barátian, sérelmek nélkül, őszintén tudok felé fordulni. Szeretem őt, mint embert, nincs okom ellene hergelni magam, senkinek nem lesz jobb tőle. Összességében szerintem nagyon felnőtt módon kezeltük ezt az egész vívódást. Idő kellett hozzá, de úgy tűnik elsimultak a dolgok. Persze biztosan sokat segített az is, hogy megismertem közben a férjemet, volt összehasonlítási alapom, láttam azt, hogy tőle mit nem kapnék meg soha, ami a férjemből zsigerből jön. Valahogy kialakult az évek alatt, hogy némi keserédes szájízzel ugyan, de ennek így kellett lennie, mindenki ott van jó helyen, ahol van. Nem csinálnám vissza semmi pénzért!