Én reagálom túl vagy valóban nem érdemes ilyen emberrel "párkapcsolatot" kezdeni? Azt mondja járunk, de nem csinálunk "szerelmes" dolgokat.

Van egy 24 éves nő, akit tudtam szeretni, meg tudnék, nem tudom mi oknál fogva.

De úgy érzem csak hülyére vesz. Nem fontos neki a randevú, neki az normális, ha nem találkozunk, ha baja van rajtam csattintja és valahogy úgy érzem nem törődik velem.

De akárhányszor összeveszünk, úgy érzem én vagyok túl érzékeny és én várok sokat tőle. Mindig azt mondja, hogy nem hagyom kibontakozni, pedig minimum 3 hónapig direkt nem említettem neki semmi ilyet, hogy feltudjon oldódni.

Azt is mondtam neki, hogy mondja meg nyugodtan, ha nem tud belém szerelmes lenni, csak vallja be, ha így van.

Mindig azt hajtogatja, hogy szeret, megváltozik, nem fog veszekedni, törődni fog velem.

Én vagyok a hülye, hogy ilyen ábrándokat kergetek, hogy romantika és kommunikáció?

Szerintem abúzív, de nem tudom mennyire van jelen más párkapcsolatokban ilyen. Nekem kellene engednem és elviselni, elfogadni az ilyen momentumait vagy ez nem így működik?

Úgy érzem velem lehet a baj, hogy nagyok az igényeim.

Nem tudom már mit tegyek, lehet feleslegesen eldobok egy párkapcsolatot.

Neten kérdeztem egy pszichológust e-mailben, ő azt írta, ha se randi se csók, akkor felesleges is kopogtatnom, keressek jobbat.

De úgy érzem, meglehet hogy én várok sokat.