Szerintetek egy jól működő és szeretetteljes párkapcsolat képes meggyógyítani egy sérüot ember lelkét?

Önmagában nem, sokan beleesnek abba a hibába, hogy azt hiszik, hogy a szerelem gyógyír mindenre. De egy jól működő szeretetteljes kapcsolatban talán az illető hallgat a párjára és szakszerű segítséget kér, terápiát, ami valóban meggyógyíthatja a lelkét.

Csak tönkrekúrja a másik felet is

Attól függ, miben és mennyire sérült. Akinek a szeretethiány, mellőzöttség, és esetleg még az ezek okozta önbizalomhiány volt a baja, azon igenis sokat segíthet egy szeretetteljes, támogató párkapcsolat, mivel megszűnik az az alapvető hiánya, ami a probléma okozója volt (sokan virulnak ki, mikor megfelelő társra találnak). Kivéve, ha olyan módon/mértékben sérült, hogy az a párkapcsolatban beteges féltékenykedésben, szabotálásban vagy fojtogató rátelepedésben nyilvánul meg. Akkor nem segít a kapcsolat, sőt kicsinálja a másikat is.

Ha van a másik félnek kitartása hozzá, de a másik fél is rájön, hogy az a másik nem akar neki rosszat, és így képes a változásra, akkor igen. Ritka az ilyen, filmekben gyakoribb, mint a való életben.

Jó kérdés, mekkora az a sérülés. Igényel-e folyamatos orvosi felügyeletet, kell-e szedni gyógyszert rá, vagy ezeknél is súlyosabb, de rejtett pl. skizoid problémák. Ha ezek még nem játszanak, akkor is jobb, ha te magad teszed rendbe magad. Ha nem sikerül egyensúlyt teremtened magadban, azt semmiképp ne várd kívülről, bár egyesek szerint vannak erre szakemberek. Szerintem nincsenek. Szóval, addig míg magadat nem uralod, addig ne igyekezd szétcseszni más életét is.

Ahogy egyes írja. A szerelem nem old meg semmit, legfeljebb azokat a problémákat, amik nélküle nem is léteznének.

Ezek a párok már több éve együtt vannak. Van, aki csak öt, mások már viszont tíz éve vagy annál is régebb óta. És még mindig gondolnak arra a régi nagy a szerelemre. Az igazság az, hogy mindannyian gondolunk. Hiszen ez normális. Csak azért, mert más kedvesünk van, nem jelenti azt, hogy ki kellene törölnünk minden emléket azokról, akikkel korábban voltunk. Azt megtudom érteni, ha a rosszra nem kívánunk emlékezni, na de a jóra sem? Attól még nem leszünk csalók, mert néha eszünkbe idézzük egy-egy volt szerelmünkkel esett kellemes élményt, mert a jelenlegivel ugyan annál a tónál sétálunk el, ahol vele is, vagy mert este az előző kedves kedvenc filmje megy a tévében. Nem lehet mindent elfelejteni és nem is kell, mert a múltunk a részünk, ami meghatároz bennünket.