Megtaláltam az igazit és elrontottam mindent?

Szóval a legelejétől kezdve. Megismerkedtem egy férfival, nagyon jól kijöttünk egymással. Randizgatunk, majd össze jöttünk. 9 év korkülönbség van köztünk. Ő Magyarországon dolgozott/élt. Mivel az apukája beteg lett, ő itt feladta a munkáját, az otthonát és haza ment. Belgrád mellett lakik az apukájával, ott kezdett el dolgozni a családi vállalkozásban. Mikor ez az egész kiderült, kérte hogy menjek vele. Éljek én is ott. Mivel akkor voltunk együtt 4 hónapja. Így kicsit gyors lett volna a számomra, hogy adjak fel itthon mindent. Hagyjam itt a családomat, barátimat, a munkámat stb. Ő ezt megértette, és elfogadta. De neki mennie kellett az apukájához, amit én is megértek.Ez az egész februárban történt. Úgy váltunk el, hogy akkor maradjunk barátok, és majd lesz valami. Néha-néha beszélünk telefonon. Tudom hogy, sokat dolgozik, egyre rosszabb állapotban van az apukája. Most már tudom, hogy mellette lenne a helyem, támogatnom, és segítenem kellene. Mert ő az igazi a számomra. Ha kell az egész itthoni életemet feladom miatta. Legszívesebben most autóba ülnék, és meglátogatnám, hogy megbeszéljük ezt az egészet. Sajnos nem lehet, mert csak a határig jutnék, és onnan vissza fordítanának. Megbántam, hogy nem mentem vele, de korai lett volna 4 hónap után. Félek attól, hogy ő úgy dönt hogy tényleg maradjunk inkább barátok. Én azt nem bírnám ki. Folyamatosan ő jár a fejemben, minden pillanatban azt akarom, hogy a közelében lehessek. Elmondanám neki telefonon is, de szerintem egy ilyet jobb személyesen megbeszélni..