Miért csinálja ezt az exem?

Most ért véget a 4 éves kapcsolatom: a barátnőm szakított, mert úgy érezte nem egyformán gondolkodunk a jövőről. Egy ideje már forszírozta a gyerek témát is, melyre bevallom (többek közt a rossz egészségi állapotom miatt) nem éreztem még késznek magam. Kb. két hétre rá már egy nálam pár évvel idősebb fickóval randizott, aki anyagi értelemben is jobb státuszt képvisel, valamint 1 éven belül a baba projektet is beígérte neki (már az első találkozásnál).

Már egy hónapja vannak együtt (facebookra még nem rakták ki a kapcsolati állapotot, vagy képeket magukról) és a megosztásaikból úgy tűnik, hogy minden nap estétől-reggelig dugnak ájulásig (a discos remixek dalszövegei mind erre utalnak).

Aztán a napokban kaptam egy e-mailt tőle, melyben azt írta: "Talán nem tudod, mert eléggé elcseszett szeretetnyelv volt az enyém, de Te voltál a nagybetűs szerelem, akivel jól éreztem magam, akire úgy éreztem, hogy érdemes várni, de a folyamatos tettekkel való visszautasítás elidegenített Tőled.,, Itt elsősorban a gyerek projekttel kapcsolatos passzív hozzáállásomra gondolt, valamint arra, hogy nem jegyeztem el az évek alatt. A szeretete is durván akaszkodó, needy, clingy volt: Nem biztos, hogy megfelelő mértékben tudtam viszonozni, mivel elég rideg természetem van sokszor. "Magammal sem voltam kibékülve, mert nem láttam az irányt, csak azt, hogy az évek telnek és egyhelyben toporgok. Már kár erről beszélni, mert csak a lelkem tépdesi.,,

Elszúrtam, világos: A fickó már fogja, nincs rá esély, hogy visszataláljunk egymáshoz (még ha változnék, akkor sem). Viszont még mindig nem dolgozta fel teljesen a kudarcunkat, ha fáj a lelke.

Mindig is társfüggő volt szegény: Minden szakítás után azonnal ugrott a következő kapcsolatba. Szinte sosem volt egyedülálló. Csak azt nem értem, miért nem hagy magának kicsit több időt, hogy újra a "nagybetűs szerelmet,, találja meg? Olyan embert, mint én vagyok, csak kiegészülve azokkal a tulajdonságokkal amik belőlem hiányoztak. Nekem kicsit akaratlanul is az jön le az írásából, hogy bár a közös célok megvannak az új fickójával, de nem tudja teljesen önmagát adni előtte.

Mikor régen a 6 éves kapcsolatát hagyta ott miattam, egy pár nap beszélgetés után kimondta: Már most nagyobb lelki összhangot érez köztünk, és jobban egy hullámhosszon vagyunk, mint az exével bármikor is voltak. Nem is fájt többé utána a szíve, ahogy összejöttünk.

Rajtam viszont elég nehezen teszi túl magát, sokat tépelődött. Mondhatni kapuzárási pánikról sem beszélhetnénk nagyon nála, mivel "csak,, 26 éves. Nem egy 40 felé közeledő nő, akinek már leginkább csak az számít, hogy egy családalapításra kész férfit találjon: A többi dologban meg majd úgyis összecsiszolódnak!

Miért nem tud várni egy kicsit, és egy (minden értelemben) annyival jobb embert keresni nálam, hogy azt mondhassa: Nem tudom elképzelni, miért voltam melletted annyi évig, az új párom a nagybetűs szerelem, hozzá senki sem fogható! Ehelyett mintha ésszel, és érdekből, sérülten és még irántam mindig érzelmeket táplálva menekült volna ebbe a kapcsolatba.

Bocsi, ha hosszú lett.