Számotokra alap, hogy olyannal kezdtek párkapcsolatba, akivel szeretitek egymást, vagy belementek kölcsönös tetszés alapon is?

Első lépésként a vonzalom alakul ki.

Az nem az első pillanattól történik, hogy beleszeretünk.

A kapcsolat fokozatosan kialakul.

Ha sima vonzalom/szimpátia alapján összejönnék mindenkivel, a fél világ a pasim lenne... Ne vicceljünk már, tiszta óvoda valakivel 2 hónapra összejönni csak azért, mert szimpi, aztán összetörni, mert ő úgy gondolta, te meg nem. Rühellem az ilyen embereket. Meg azokat is, akik a nevedet sem tudják, de már sürgetik a kapcsolatot, mert csak akkor van sikerélményük és akkor izgi, ha az ismerkedés garantál valamit számukra...

Ismerd meg, döntsd el, hogy alkalmas-e társadnak, beszélgessetek aztán ha úgy érzed, hogy az ágyadba, szívedbe és később otthonodba tudnád fogadni, akkor érdemes kimondani nagyobb horderejű dolgokat.

Attól is függ, kinek mik a lehetőségei, mennyire "válogathat", mit képes elviselni és mit nem.

Itt már többször is találkoztam olyan véleménnyel - lehet, ugyanattól a személytől -, hogy csak azzal érdemes bármibe belekezdeni, akivel kölcsönösen odáig vagyunk egymásért, és várjuk ki, amíg találkozunk ezzel a valakivel. Ez így nagyon jól hangzik. De ha időtlen időkig hiába várod, nem botlasz bele abba, akivel így hattok egymásra? Mondjuk én több év egyedüllét után is még ott tartok, hogy nem tudok elviselni olyat magam mellett párként, akivel ez nincs meg. De egyedül sem jó, és lehet, hogy amikor már 2 számjegyű lesz az így eltöltött évek száma, akkor már ezt nem fogom tudni elviselni...

A párommal úgy voltunk, hogy ismerkedni, randizgatni kezdtünk, és bár még nem voltunk szerelmesek, a vonzalom megvolt és annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy biztosak voltunk benne, hogy szuper páros lennénk. Szóval úgy jöttünk össze, hogy még nem voltak nagyon erős érzelmek, de aztán szépen kialakultak.

Mielőtt őt megismertem, én is csak azzal voltam hajlandó összejönni, akibe már tokától bokáig bele voltam esve.

Nincs arra garancia, hogy bele fogsz szeretni valakibe csak mert van némi vonzalom. Még akkor sem biztos ha tényleg egy hullámhosszon vagytok. Én semmi értelmét nem látom belemenni egy kapcsolatba amíg nincsenek erősebb érzelmek. És ha nem alakul ki, ha nem szeretsz bele? Szakítotok 2 hónap múlva, hogy bocsi mégse? Szerintem ez elég időpocsékolás és inkább ezzel hazudsz a másiknak.

Amúgy meg kifogtál egy tipikus "niceguy"-t aki megjátssza, hogy milyen rendes meg kedves aztán elhord minden riherongynak mert nem mész hozzá azonnal feleségül. Örülj neki, hogy időben kiderült, az ilyet messzire kerülni kell.

Azzal jövök csak össze, akibe szerelmes vagyok. Amíg nem vagyok szerelmes, hanem mondjuk csak vonzalom van, addig ismerkedünk, randizunk.

Engem pár éve világosított fel egy csaj, hogy az emberek nem így csinálják, hanem összejönnek másokkal, aztán eldől. Körbekérdeztem pár ismerősöm és az jött le, hogy az én korosztályomban még nem ez a trend, de alatta már igen... :D

Nem tudom, én randizok valakivel, és az hónapok múlva vagy átalakul párkapcsolattá, aminek az alapja a kölcsönös vonzalom, tisztelet és szeretet, vagy nem és akkor elválunk.

Nekem a randizás az még nem párkapcsolat, majd ha hónapok után is szívesen vagyunk együtt, jól kijövünk és elmélyültek az érzelmek, és megegyezünk abban, hogy ez már komolyabb, majd akkor megkapja a kapcsolatunk a párkapcsolat jelzőt.

Egyébként meg nem vagy köteles senkinek sem esélyt adni, ha nem akarsz, ezt nem lehet számon kérni. És megindokolnod sem kell.