Képesek volnál meghalni a szerelmedért?

Meghalni csak úgy igen.

Valaki másért? Akkor nem biztos, mert akkor nem lennék depressziós és nem akarnék meghalni és úgy jóval nehezebb szembenézni a dologgal.

De most meghalni együtt vagy helyette?

A gyerekeink meg mesélgessék majd, hogy jaj anyu és apu milyen nemesem haltak meg egymás mellett, de mi meg szülő nélkül nőttünk fel.

#3

A kivételt erősíti a Goebbels-házaspár akik után nem maradt egy árva sem...

Igaz ők amúgy is árvák lettek volna, a fatert 100%, hogy halálraítélték volna a nürnbergi perben, az anya lehet megússza egy rahedli börtönnel. Bár nem biztos.

Most nincs szerelmem, de amikor volt akkor azt mondtam volna hogy igen.

Mostmar nem biztos. Jo kerdes. Inkabb hajlok a nem fele

Ha arról lenne szó, hogy együtt meghalni, öreg korunkban, kéz a kézben, akkor inkább ezt választanám, mert nem nagyon tudnék nélküle boldogan élni. Ha az lenne, hogy ő vagy én, akkor nyilván nehezebb a kérdés. Most, hogy babát várok, értelemszerűen az ő élete prioritást élvez gyakorlatilag mindennel szemben, viszont a bűntudattal utána képtelen lennék megküzdeni.

Legnagyobb félelmem egyébként a megözvegyülés. Főleg, ha még fiatalon történik- mert oké, nyugdíjas korunkra már teljesen mindegy, de előtte? Nem hiszem, hogy fel tudnék állni egy ilyen csapás után, és teljes emberként funkcionálni, amiből a lányom is profitálhatna akár. Inkább őt is lehúznám, az meg senkinek se lenne jó.

Szóval arra biztatom a kedves férjem, hogy ha lehet, minden erejével maradjon mellettem még jó 50 évig :D