Hogy legyek túl rajta? Hogy feljtsem így el? Valami tipp, jótanács?

Így van, tisztelned kell önmagad. Nem tudom hány éves vagy, de feltételezem hogy már felnőtt nő vagy saját élettel, célokkal. Ezekre koncentrálj, foglald el magad. Egyébként elég egyszerű kiverni a fejedből, én minden szakításomnál így tettem: Amikor eszedbe jut, vedd észre és állítsd meg a gondolatot. Mindig azon kaptam magam, hogy álmodozok, siránkozok, sőt még másoknak is meséltem mindig unalmaskodtam azzal hogy engem hogy átvertek. Mindig a férfit helyeztem magaslatra, ő nagy és hatalmas, akitől az életem függ és semmit sem tehetek. Egy percre sem jutott eszembe, hogy hé! Ez egy munkanélküli senki! Bunkó, csúnyán beszél, semmire sem vitte, iszik, cigizik, ellenben én? Én dolgozom, tehetséges vagyok, ügyes vagyok, okosabb, intelligensebb vagyok! Jobbat érdemlek!

Onnan kezdve mindig ezt juttattam eszembe ha találkoztam vele, és egy idő után elkezdtem őt olyannak látni amilyen és irtóztam tőle. Ma már nem is értem hogyan tudtam ilyen bunkókba beleszeretni!

De én ekkor tini voltam, szóval gondolom te ha felnőtt vagy már ennél is több eszed kell hogy legyen. A fő hogy magadra és az életedre figyelj. Tanuld meg magadat tisztelni, húzd meg a határaidat, és akkor nem eshetsz ilyen bunkók csapdájába többé.

Te magad is mondod, hogy kicseszett veled, kihasznált, nem tisztelt, megalázott! Miért szeretnél egy ilyen valakit? Ha a szeretteiddel viselkedne valaki ugyanígy, nyilván megmondanád nekik, hogy jobbat érdemelnek! Légy hát akkor a saját legjobb barátod és bíztasd magadat is, ha más nem teszi!

Egyébként ez a "szerelem" sem igazi ami érzel, ez csak illúzió! Onnan tudom, hogy tini koromban én is halálosan szerelmes voltam bunkókba akik kihasználtak! És most egy csodás párkapcsolatban élek egy kedves, szerető pasival! És ide úgy jutottam el, hogy mikor kihasználtak, eldöntöttem hogy többé nem állok le bunkókkal, akikről eleve érzem hogy valami nem stimmel, lekezelően beszél velem már az első randin.

Figyelni kell az apró jelekre, az minden elmond az emberről! És magadat kell előtérbe helyezni, nem azon aggódni hogy "Jajj, vajon tetszem-e neki?" Hanem azon, hogy NEKEM tetszik-e ő? Mutassa meg ő, hogy érdemes vele lennem, ne én keressek neki kifogásokat, és ne én győzzem meg magam hogy jó lesz vele, annak ellenére hogy látom a jeleket!

Feltételezem nem jártatok hónapokig, nem mondta hogy szeret, szóval csak úgy "szerethettél bele", hogy bemagyaráztad magadnak. Nem történt semmi, de te már arról álmodoztál hogy majd együtt lesztek, jövőt terveztél stb. és ebbe szerettél bele, ezért kezdtél el kötődni. Tudom, benne voltam én is! Mindeközben nem vetted figyelembe a valóságot, hogy milyen is ő valójában, és a fantáziádba szerettél bele, nem abba hogy bunkó és rosszul bánik veled! Ezt tartsd észben, mikor "szerelmesnek" érzed magad!