Mi ez? Normális, elfogadott, hogy ezt érzem néha? Akár huzamosabb ideig, vagy csak ha alkalomadtán gondolom így?

Üdv. Sok ideje van már ez nálam jelen és először adom ki.

A szituációm az, (nő vagyok), hogy nagyon sokszor a távol eltöltött pillanatokban megfordul(t) a fejemben, hogy nem szeretem a másikat (volt kapcsolatban is), mikor aktuálisan rettentően fáradt vagyok/voltam fizikailag vagy lelkileg. Unblock feltörnek bennem a negatív gondolatok vagy merjem érzésnek nevezni? Senkit se kívánok olyankor magam köré, csak pihenni szeretnék. Nagyon stresszes időszakon vagyok túl. És szintén az is áll előttem. Ilyenkor csak az alvást igénylem és az egyedüllétet. Átmenetileg fordul ez elő. Élőben, ha együtt vagyunk, ez megszűnik.

Normális ez így? Mit tehetek ez ellen?

Előzményeim: hat évig voltam szerelmes volt páromba, jegyben jártunk. Bántalmazó kapcsolat volt fizikailag és lelkileg is.

Jelen helyzet: Két év eltelt szakítás óta. Friss a kapcsolatom, másfél hónap. Ismertem őt a kapcsolatunk előtt, volt időm kiismerni. Távkapcsolat még sajnos, de negyed év fix az összeköltözés. A párom szeretem, szerelmesnek gondolom magam, mert akárhányszor meglátom, mindig mosolygok, előtörnek gyomromban a pillangók. Naponta tudom vele tartani a kapcsolatot videochat formájában.

A páromról és kapcsolatunkról: a legrendesebb, figyelmesebb és szeretetteljesebb lelkű férfi, akit kérhetek magam mellé. Értékelem őt. Nem is kell mondani, hogy ő is engem.