Csak szerintem gyonyoru a viszonzatlan szerelem?

Téged any*d szeretet valaha is?

Értem hogy miért gondolod gyönyörűnek, romantikusnak tűnik, elképzelni a közös jövőt stb, de szerintem egy szenvedés. Olyan után vágyakozni akivel sosem leszel együtt....

Ellenségemnek sem kívánnám. Nagyon mazochista vagy 😃

Mazochista vagyok több dologban, de ez nekem sem jönne be.

Ennyire még én se vagyok mazochista :D Az én drága viszonzatlan szerelmem játszadozott velem, elhitette hogy fontos vagyok neki, az egyik pillanatban a legédesebb ember volt a világon, a másikban elhordott minden sz@rnak és ott alázott meg ahol csak tudott. Én meg voltam/vagyok annyira naív tapasztalatlan leányka hogy engedtem neki. Elpazaroltam rá majdnem egy évet az életemből, miközben ő kizsigerelt minden létező módon. Még az exe is velem vergődött mert azt hitte van köztünk valami komoly. Na azok voltak a régi szép idők :D A végén a srác bevallotta hogy amúgy gusztustalannak tart, és nála maradt egy rakás cuccom amit nem tudok elkérni sem mert nem áll velem szóba. Mondjuk ez utóbbi kb az egyetlen pozitív dolog amit értem tett a "barátságunk" alatt. Na szóval ez nekem minden csak nem gyönyörű. Inkább kiábrándító és elkeserítő. Ne haragudjatok hogy ilyen sokat írtam erről, jól esett picit kiírni magamból :)

Nagyon szép olyan gondolatokkal roskadni, hogy soha nem lesz a tied az az ember aki miatt meg is halnàl olyan szerelmes vagy és nem tudsz enni, aludni, gondolkodni, és szenvedsz, aztán ez az érzés egyre jobban àtvàlt depresszióba, ez mind akkor a legjobb, ha ezt a személyt minden nap látod is. Igen, saját tapasztalat. Aki ezt élvezi az mazochista.

Még egy kis idő és nem lesz ez olyan szép.