Mire jó ez a szerelem?

Ahogy eddig tapasztaltam elég rossz dolog, igaz eddig csak viszonzatlan volt mind, ráadásul az egyik több évig tartott, s valamilyen szinten még ma is tart. Volt, amikor próbálkoztam ezeknél a csajoknál, de nem jött össze a dolog, volt akitől igen durva elutasítást kaptam. Jó, nem vagyok egy Adonisz, ez tény, nem vagyok egy marha okos ember sem, nem vagyok vidám típus sem és nem vagyok egy tökéletesen "jó" ember sem. Persze, ez az én saram, tisztában is vagyok vele, nem akarom másra se tolni, az engem elutasító lányokat sem hibáztathatom, még azt se, akibe évekig bele voltam zúgva. Még 16-17 éves fejjel naiv voltam, hogy "majd érettségi után, egyetemen, a nagy betűs életben lesznek csajaim". Abban is őszintén hittem, hogy szerethető valaki vagyok, de ahogy egyre-jobban kiismerem magam, kezdek rájönni, hogy amúgy belül egy roh@dék vagyok. Ami újfent az én hibám, tudom, vállalom is. Talán ezért nem is jön össze ez a szerelem dolog? Ez lenne a karma?