Minden jó, de úgy érzi nem én vagyok AZ. Volt valakivel ilyen?

7 hónap után "szakítottam" a sráccal. Már korábban is voltak ilyenek, de eddig majdnem mindig ő mondta ki, mert nem akart bántani, de aztán mindig visszajött.

Rengetegszer mondta, hogy mennyire szeret velem beszélgetni, mert olyan vagyok, akinek semmit nem kell agyonmagyarázni, mert az érzékenységemnél fogva mindent hamar átlátok. A szex is mindig baromi jó volt, azt mondta, hogy ennyire felszabadult és nyitott lánnyal még nem találkozott. Sosem lett kimondva, hogy együtt vagyunk, mert ő nem szerelmes.

Amikor egy hete kimondtam, hogy ezt így ne folytassuk, akkor a reakciója az volt, hogy "Végre". Aztán persze megint jött, hogy ezt neki kellett volna meglépnie, de túl gyenge volt, mert sajnálja, hogy kilépek az életéből, mert annyira jól érezte magát velem, hogy ezt nem adta volna oda semmiért.

Tudom, ez teljesen egy olyan ember képét írja le, akit bármit képes hazudni, mert nem érdekli, hogy mennyire bánt meg valakit, amíg van jó szex meg társaság, akivel nem kell semmiért felelősséget vállalni, és talán így is van, de nem tudok mit csinálni, én szeretem, és nem tudom elképzelni magam mással, és persze azóta is keresett, de már nem válaszoltam.

Annyira borzasztó, de akármit csinálok, akárkit ismerek meg, sosem tudom kitörölni a fejemből.

Van olyan, hogy ez átfordul?

Már olyan gondolatok is eszembe jutottak, hogy csak műtsék már ki a fejemből, mert ott van akkor is, amikor valamire nagyon koncentrálok, hátul, az érzeteimben.