Honnan lehet tudni, hogy csak kényszer miatt szeretünk valakit?

A társfüggőség az nem kapcsolatfüggőség. Nagyon nagy különbség van a kettő között.

A kapcsolatfüggő csak van valakivel, mert fél egyedül. Bárkivel. Jön egy jobb, már ugrik is bele az újabb kapcsolatba, de szakítani sosem ő fog.

A társfüggő viszont teljesen rátapad a másikra, alárendeli magát, nagyon erős köteléket hoz létre magában a másik iránt, és sosem engedi el. Úgy ragaszkodik, mint a csecsemő az anyjához, aki az életet jelenti számára.

Nyilván egyik sem normális, mert nincsenek valódi érzések, nincsen valódi kötődés, nincs semmi. Csak illúzió. Lehet vonzalom, lehet szimpátia, létezhet ez csak az alanyunk saját fejében, és ezeket hiheti szerelemnek, hiheti kötődésnek, hiheti fellángolásnak. Egyszerűen mert bemagyarázza magának, mert ettől vár megerősítést az életében, mert ettől vár önbizalmat, mert ettől várja, hogy kielégüljenek a szükségletei.

És mivel az egész csak hazugság, ezért minden marad illúzió...

Ezt belülről nem fogja tudni az ember, mert egyszerűen ez hit kérdése. Ha elhitetted magaddal, hogy amit érzel az szerelem, akkor azt senki nem fogja megmondani, hogy nem az. Csak te!

Szóval ha ilyen helyzetben vagy, akkor felül kell vizsgálni magadat. Mit érzel, mire motivál ez? Milyen szükségletedet segít kielégíteni? Meg kell találnod az érzéseid mögöttes tartalmát!