Mi lehet az oka hogy ennyire benne ragadt az előző házasságában?

Valamilyen oknál fogva akik már voltak házasok, azok mindig azt az embert fogják a legjobban szeretni, akit elvettek/hozzámentek. Akkor is, ha állítólag meggyűlölték.(még ha ténylegesen olyat is tett, hogy gyűlöljék)

Ezért sem jó ilyenekkel kezdeni, soha nem fognak téged/engem igazán és őszintén (úgy)szeretni, mint azt.

Kerülni kell az elvált és gyerekes embereket. (Tapasztalat.)

Amit #1 ir az bullsh*t, voltam hazas es gyerekem is van, 13ev kapcsolatot a kovetkezoben hevertem ki. Ertsd elvaltunk, 2ev gyaszidoszak egyedul majd uj parkapcsolat es megis, rettegtem h az exferjem keresztneven szolitom a paromat megszokasbol, raadasul az ex naponta hivott, messengerezett a gyerekek miatt. Ido kellett mig leepitem, mig erzelmileg levalok, ugy h a valoper beadasatol szerelmet, szexualis vonzalmat soha tobbe nem ereztem irantam. Egyszeruen egy hazassagban annyira kotodsz a masikhoz h az beled ivodik. Kellenek uj elmenyek h felulirjak a regieket.

Ha #1nek igaza lenne mindenki az exferjevel, exfelesegevel elne vagy utana sirna elete vegeig.

Az elet megy tovabb, uj kapcsolataink lesznek, a regit meg szep lassan elengedjuk.

Az en parom turelmes volt, adott idot es mara mar a napi kapcsbol heti 1 "szia adom a gyerekeket skypera" redukalodott a kommunikacio.

Jah es amig le nem zajlik a valoper addig meg dolgoznak az emberben az emlekek, marja a kudarc h nem sikerult tehat az extema napirenden van.

Minden kapcsolat lezárásához idő kell. Ő még nem zárta le a házasságát (pl. még el sem vált, de sajnos ő nemcsak papíron, hanem erzelmileg is benne maradt még).

Túl hamar jöttél neki. Én egy ilyen megalázó helyzetben biztosan nem maradnék. Ez tipikusan a "ló nincs, szamár is jó" esete.

Szerintem minden kapcsolat más. Sokan nem kötődnek a múltjukhoz, még akkor sem ha gyerekek és sok év kötötte össze őket. Nagyon sokan vannak akik menekülnek a múltból és vissza se néznek.

Beszélj erről a pároddal, mert nem túl jó ha te azt érzed hogy "visszamenne hozzá".

Ha nem hajlandó most rögtön lezárni a múltat, akkor elgondolkodtató hogy nem jobb e szakítani.

a) társfüggő és inkább elél egy szar házasságban, mintsem lépjen

b) nem tudtak az anyagiakban megegyezni

c) ott van(nak) a gyerek(ek)

d) addig nem lép meg, amíg a harmadik fél nem szikla szilárd(sok ilyen van, de nem a legszimpatikusabb emberi vonás)

Ennyi információ alapján nem lehet pontosan megmondani, hogy mi lehet az oka, mert nagyon sok minden lehet. Általánosságban talán a többi válaszolónak lehet igaza, hogy még nincs túl a házasságán, és túl korai az új kapcsolat.

Próbáltál már vele beszélni erről? Mindenképpen célravezető lehet, ha elmondod, hogy te ezt érzed, furán érzed magad emiatt, és beszélgessetek róla. Csak ne érezze támadásnak, biztosítsd róla, hogy szereted, és próbáljátok együtt megoldani, túllendülni a helyzeten.

Én egy kicsit hasonló, de azért mégis más helyzetben vagyok, csak pont a másik oldalon. És én sem értem a dolgokat. Engem a párom egy másik miatt hagyott el (hosszú titkos viszony után), akivel azóta is együtt van. A közös gyermek miatt napi kapcsolatban vagyunk, egyikünk se akar hétvégi szülő lenni, és a másiktól sem akarja elvenni a gyereket. Én a magam részéről igyekszem a gyerekre korlátozni minden kommunikációt, ő meg pont az ellenkezője, ragaszkodik hozzám, sztorizgat a közös dolgokról, állandóan keres, úgy viselkedik, mintha jó barátok lennénk, és a testi dolgoktól eltekintve minden menne tovább, mint előtte. Az is biztos, hogy nem akar visszajönni hozzám, és én se fogadnám vissza soha sem. De akkor ennek így mi értelme? Megmondom őszintén, nem értem. Nyilván nem egyszerű közel tíz évet elfelejteni, túllépni rajta. De ha egyszer az ember új életet kezd, akkor előre nézzen, ne hátra. Én amikor kiléptem az ajtón - akaratom ellenére, mert akkor még szerettem, vonzódtam hozzá - eldöntöttem magamban, hogy az életemnek ezt a szakaszát végérvényesen lezártam, innentől mi nem vagyunk egy pár, nem vagyunk barátok, csak két szülő, akik valaha együtt voltak.