Mit gondoltok arról, ha szerelmes belém álmaim pasija, de elutasítom?

Oké, nem álmaim pasija. Viszont úgy érzem hogy érzelmileg mindent megadna. Még gimnáziumban jártunk együtt, én az a tipikusan jó tanuló voltam, ő pedig az, aki a haverjaival lógott és nem igazán foglalkozott a tanulással, hiába volt okos. Másrészt nagyon rossz családi körülmények között nőtt fel, szülei alkoholisták, vidéken laktak és nagyon szegények voltak. Én akkoriban a menő arcokkal voltam, volt egy barátom is, aki szintén ismerte ezt a pasit, de mindig kevesebbnek gondolta őt az anyagi helyzete miatt Akkoribna megismerkedtünk, nagyon okos volt, rendkívül érzékeny volt dolgok iránt, azonnal megbíztam benne, és legjobb barátok lettünk. Kicsit többet éreztem én is, mert soha nem találkoztam még ilyen értelmes és egészséges nézőpontokkal rendelkező fiúval, aki nemcsak meghallgat, de rendkívül jókat tudunk beszélgetni. Külsőre sem kifejezetten visszataszító, csak nem törődik úgy magával, ahogyn kellene. Már felnőttek vagyunk, de néha még mindig tartjuk a kapcsolatot, mert minden fontos dolgot és problémát megbeszélünk egymással, segítünk egymásnak. Csak ő szerelmes belém. És én is érzek valamit, de tudom, hogy rám más vár, karrerista vagyok, tanulok, ő pedig egy nagyon alacsony fizetésű munkát csinál, ahol építkezik. És minden barátnőm azt mondja, el kell engednem, mert nekem normális családom lesz, legalábbis arra vágyok, normális körülmények között, a férjem pedig jól fog keresni. Na ez az alapkoncepció. Kicsit olyan ez, mint a szerelmünk lapjaiból. Mellette érzelmi biztonságot érzek, hiába volt már azóta pár pasim, de vele érzem igazán azt, hogy önmagam lennék, és ő azért szeret, aki vagyok. Már lassan tíz éve. Felajánlottam neki, hogy eljöhetne egyszer hozzám (más városban élek), beszélgethetnénk, főznek valami finom vacsit és jól éreznénk magunkat. Titokban arra vágyok, hogy csak egyszer szeretkezzünk, viszont tudom, hogy erről mindenki tudna. Ugyanakkor vele sem tehetem ezt, mert hosszútávon nem tudom viszonozni az érzéseit.

Tényleg egy rossz ember lennék? Érzelmileg az álmaim pasija, de úgy érzem, megismerhetem még azt a valakit, aki ugynúgy támogat érzelmileg, ugyanúgy megbízok benne, de egzisztenciálisan is stabil lábakon áll.

Nem várom el, hogy gazdag legyen, de nem én akarom eltartani a gyerekeinket.