Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A párom elhagyott. Mi a véleménytek? Többi lent. Bocsánat, ha hosszú kicsit.
30 éves férfi vagyok, a volt párom 26 éves nő. Kb 3 hónapja szakított velem és elköltözött tőlem. 3 és fél évig voltunk és éltünk együtt.
Szakítás előzménye:
Munkánkból kifolyólag kevés közös programot tudtunk szervezni és sokszor nagyon kimerültek is voltunk. Utóbbi 1 évben rengetegszer ment bulizni az újdonsült barátaival. Szinte amikor volt rá alkalma akkor mindig ment valamerre velük, ami még inkább ellehetetlenítette a közös programok szervezését. Azt mondta, hogy ő fiatal, ki akarja bulizni magát. Nem vagyok féltékeny típus és nem is akartam beszabályozni úgyhogy hagytam, hogy menjen. Iyenkor nem szoktam vele tartani. Volt hogy hívott de én nem akartam menni, mert elég sok kiadásunk is volt mert mindig valami költséges dolog közbejött, és inkább próbáltam megspórolni amit elbuliztam volna. Másrészről már nem vonz annyira a diszkó mint pár évvel ezelőtt amikor fiatalabb voltam. Az én barátaimmal is csak nagyon ritkán szoktam összeülni, pár havonta 1-2-szer. Régen amikor még nem volt a páromnak ez a baráti köre, akkor mindig jött velem és jól elvoltunk az én haverjaimmal, de az utóbbi időben csak szidta őket ok nélkül és egyáltalán nem is jött velem.
Első nagyon fájó pont az volt, amikor beszéltük, hogy a közös nyaralásra mennyi pénzt kell összespórolnunk, és akkor azt mondta, hogy ő nem akar ennyit áldozni rá mert nyáron inkább elmenne még fesztiválokra a haverjaival. Ez a kapcsolatunk utolsó pár hónapjábanban történt.
Ez után sorozatos veszekedések voltak, bulizni ugyanúgy eljárt. Próbáltam közös programot szervezni, de az is veszekedésbe torkollott.
Az utolsó csepp az volt nála amikor én is elmentem bulizni a barátaimmal és aznap szóltam csak neki, hogy megyek, hollott ő sem szokott szólni előre csak ritkán. És ekkor költözött el a barátaihoz.
Azóta én jópár hétig nagyon törtem magam, hogy próbáljuk meg újra. De tudom, hogy már késő, nem most kell teperni. Hibáztam sokat, főleg, hogy hagytam ellaposodni a kapcsolatunkat. Találkoztunk többször, de hajthatatlan volt. Azt mondta nem tud abba a lakásba visszajönni hozzám. Megtört benne valami.
Neki fogalma sincs most mit szeretne, meg hogy mi lesz a jövője, csak úgy elvan a haverjaival és bulizik tovább, hogy ne kattogjon kettőnkön.
Családja szerint ki van fordulva magából.
Nagyon nehezen viselem mert szeretem még mindig sajnos, de már kezdek beletörődni az egészbe.
Mi a véleményetek erről? Jó kicsit kiírni ezt magamból, mert csak a legjobb barátomnak szoktam panaszkodni de már kikészítem vele :D
válasza:Mit lehet erről gondolni? Nyilvánvalóan nem volt neki fontos a kapcsolatotok. Sajnos van ilyen, túl kell lépni rajta. Ne hibáztasd magad, nem tehagytad ellaposodni a kapcsolatot (legalábbis a leírtak alapján), hanem ő.
Azt is megkockáztatom, hogy van valakije, és azzal "bulizott" ennyit.
válasza:Ahogy olvastam a történeteteket valahogy az jött le mintha egy negyvenes/ötvenes pasi írná.Elhiszem,hogy spórolni kell, hogy dolgozni kell, de 30 évesen nagyon nem természetes,hogy csak erre gondolsz és sehová nem mentek. A barátnőd pedig pont az ellenkezője, párkapcsolatban élőként talán nem kellett volna ennyire kizárnia az életéből.
Szerintem egyszerű a helyzet:nem illetek össze. Neki még kell pár év és pár történés,hogy otthonülővé, spórolóssá,családanyává váljon, Te pedig már most túlzottan belemerültél a párkapcsolati hétköznapokba és hagytad kihűlni a lehet soha nem lobogó lángot.
Az,hogy egyszer/egyszer elmegy a barátokkal bulizni még belefér egy kapcsolatba, de az,hogy ezt rendszeresen Nélküled tegye, már kevésbé.
Szerintem ne erőltesd, Te is rá fogsz jönni,hogy esetleg az egyedüllétet viseled nehezen, nem a barátnőd hiányát.
válasza:Most kicsit a párod oldalát fogom erősíteni. Előfordul az ember élete során, hogy csak akkor veszi észre a párja vagy a jelenlegi élete hibáit, amikor bekerül egy olyan közösségbe, ami "jobb" ennél. Valószínűleg talált olyan embereket, akik sokkal közelebb állnak ahhoz az értékrendhez, amit ő képvisel vagy szeretne képviselni (attól függetlenül, hogy ez az értékrend általánosságban elfogadott-e a társadalom részéről vagy nem). Velem is előfordult egyszer ilyen, igaz akkor már nem voltam együtt a párommal. Miután megismertem egy csomó nagyon jó embert rájöttem, hogy sem a párom sem pedig az ő baráti társasága nem jó emberek, és tulajdonképpen álomvilágban éltem amikor azt hittem, hogy ilyen emberek mellett tudok az igazi önmagam lenni. Sokszor rájön az ember, hogy tulajdonképpen a párja miatt nagyon rossz irányba változott meg, és kifordult önmagából. Néha ennek észrevételéhez kellenek külső emberek. Az, hogy megismerte ezeket az új barátokat kirángatta őt az illúziókból amikben eddig élt. Megint csak elvonatkoztatva attól, hogy melyikőtök életstílusa a "helyes", hiszen ez tök szubjektív.
Azt, hogy egy embernek mi a jó a családja ritkán tudja megmondani, sőt, általában nagyon rosszul látják ezt. Úgy gondolják, hogy ki van fordulva önmagából, pedig valószínűleg pont most találta meg azt, aki valójában lenni akar.
Abban, hogy melyikőtöknek van "igaza" nem szeretnék állást foglalni, mert szerintem ez pont olyan helyzet, amikor nincs objektíven jó vagy rossz hozzáállás. De a lényeg az, hogy a párod az új társaság miatt rájött, hogy nem ért egyet az általad vagy a barátaid által képviselt értékrenddel, és felszállt a rózsaszín köd azzal kapcsolatban, hogy mennyire jó ahogy eddig élt.
Köszönöm szépen az eddigi válaszaitokat.
Jó meghallgatni, más emberek véleményét is erről.
Valóban nagyon különböző emberek voltunk, mint a tűz és a víz kb.
Sajnos sokszor tényleg úgy viselkedtem mintha már kb. 40 év felett járnék.
3-as amit írt azt nagyon illik a mi esetünkre, valószínű, hogy ez történhetett.
Tanulni próbálok ebből az egészből, más egyebet nem tehetek.
válasza:Egyrészt nem ismerjük a teljes sztorit, csak a körvonalait.. így pedig csak találgatni fogunk tudni..
Mindenkitől előre elnézést kérek, de magamból fogok kiindulni:
25 éves vagyok és 5 éve vagyok együtt a barátommal. Volt jegyesség 1,5 év után (előtte még nagyon régen együtt voltunk 1 évet) majd összeköltözés stb.
Többször ki akart engem dobni, nem aart velem beszélgetni, nem akart velem eljönni sehova, szabályosan azt éreztem, hogy szégyell. Romantika? Ki van csukva. Se egy szál virág se egy gyertyafényes fürdő, semmi. Volt, hogy 3 hónapig nem nyúlt hozzám! Mindig én kezdeményeztem a szexet, ő többször elhajtott, mondván fáj éppen vmilye...mikor látta, hogy szexi rucit veszek fel kedvcsinálónak, már előre szólt, hogy fáj a hasa, ne ugráljak rajta...
Egy ideig szomorú voltam. Veszekedtünk, volt, hogy elküldött, volt hogy azt mondta nem szeret, majd megbánta. Nem változott semmi. Én lustább lettem, már nem szívesen takarítottam, nem szerettem csinálni semmit... Egy csomó áldozatot hoztam a kapcsolatunkért, felmondtam a jól fizető munkahelyemen, hogy elköltözhessünk oda, ahova ő szeretné, a barátaimmal megszakítottam a kapcsolatot, mert ő tuskóknak nevezte őket, a hobbijaimmal felmondtam, mert sosem volt rá pénz...
Az ő hobbijára, játékaira, rendelős kajáira, haverjaira mindig volt lóvé.. bár nem sajnáltam sosem tőle. Legyen.
Aztán elmaradtak a veszekedések, én kínáltam fel neki, hogy menjen, legyen a haverjaival. Én mondtam neki, hogy töltsön több időt a hobbijára. Már nem is beszélgettünk. Szex? Ugyan..
Aztán egyszercsak jöttek új barátok nekem. Már én sem voltam otthon. És utána jött egy szerelem, ami váratlan volt. Nem csaltam meg! Mikor éreztem, hogy ez már több, mint barátság, már nem beszéltem a fiúval, de késő volt... beleszerettem.
A párom tudta a szeretetnyelvem, mégsem kedveskedett, tudta a kedvenc virágom, mégsem kaptam tőle egyet sem az 5 év alatt, tudta, hogy mivel lep meg, nem érdekelte, tudta, hogy mit szeretek az ágyban, de direkt nem csinálta...
:)
Vége lett..
Utána persze kapkodott a fejéhez, de késő volt... már valami olyan nagy dolognak kellett volna történnie, ami még sosem volt. Talán ha virágokkal szórta volna körbe a lakásom, talán ha hagy egy orgonát a szélvédőmön, talán ha az éjszaka közepén beállít és őszinte, szívből szóló igaz mondatokkal kér meg arra, hogy én vagyok a világ legfontosabbja, és hogy engem tart a legkülönlegesebb nőnek..
Nem történt ilyen. Azóta 2x felhívott, egyszer hogy visszakérjen vmi kütyüt, és egyszer hogy megkérdezze, hogy valóban ezt akarom e...
Semmi átütő, szenvedélyes dolog, semmi romantika, semmi spontaneitás vagy kedvesség, bók.
Jól döntöttem. És most ki a qva? Hát én, pedig már eltelt 3 hónap és a másik fiú közelébe se mentem.
Benned, benne és bennem nagyon sok a közös.
Mindannyian vágyunk valamire, ami nem is biztos hogy létezik. Normalitásra, családra, normális anyagi körülményekre, egy kertes házra terasszal és magas fákkal... Vagy ha mégis létezik, akkor ki tudja, hogy merre találjuk... pedig jó lenne, ha már összekoccannánk :)
Köszönöm a választ.
Nem lehetett egyszerű Neked sem ezen keresztülmenni.
Az volt az egyik nagy hiba amit elkövettem, hogy egyáltalán nem találkoztam az új barátaival. Nem is ismertem őket. Pedig én voltam a párja, mellette lett volna a helyem, ha nem is minden alkalommal. Ők is folyton kérdezték, hogy miért nem jöttem meg stb. De nem vagyok nagy társasági ember.
Nálunk azért ennyire nem laposodott el a dolog. Próbáltam a kedvében járni és támogattam mindenbben. Együtt fürödtünk szinte mindig és beszélgettünk is. Igaz én sem voltam a romantika mintapéldája. A szexel sem volt probléma, leszámítva az utolsó hónapokat.
De mégis szép lassan tönkrement minden.
Egymástól vártuk, hogy változtassunk és valahogy egyikünk sem változozott.
Pedig beyzélgettünk többszőr róla, hogy nem lesz így jó vége, de ígysem sikerült.
Aztán amikor elment akkor jöttem rá, hogy mit veszítettem. Akkor elkeseredetten próbálkoztam mindennel. Időt kért. Azt kérte, hogy ne keressem egy ideig, de nőnapkor küldtem neki egy szép csokor virágot ami mellé írtam neki egy verset. Nagyon örült neki, de ez már késő volt. Próbáltunk párszor kettesben randizni utána, de nem tudta eldönteni mit szeretne. Nem bírtam tovább a bizonytalanságot és kértem, hogy döntsük el, hogy mi legyen kettőnkkel. Akkor mondta, hogy próbáljuk meg külön élni az életünket.
Azóta nem próbálkoztam már. Csak egyszer kétszer beszéltünk, hogy mi van a másikkal.
Neki nincs senkije, nem is akar senkit most. Nálam szintén ez a helyzet.
Azóta csak dolgozok és még komolyabban edzek.
Biztos idővel jön olyan valaki, akire vágytunk és akivel meg tudjuk valósítani az álmainkat, de egyelőre még nehéz elképzelni :)
válasza:Amit az 5ös leírt, az nem szerelem, csak nettó kapcsolatfüggés. Egy kapcsolat sem lehet egészséges, ahol ennyire feladod magad (barátok, munka lenullázása). A kapcsolat akkor tud jól működni, ha támogatni tudjátok és akarjátok egymás céljait, és együtt tudtok dolgozni a közös célokért. A fentiek közül egyik sem volt ilyen, sőt.
A "nem tudja mit akar" pedig pontosan azt jelenti, hogy tudja, nem veled akar lenni, csak ennyire nulla a nő, hogy nem meri megmondani sem egyenesen.
válasza:7es! Hidd el, hogy szerelem volt. Szenvedélyes szerelem... utóbbi időben vált megszokássá, mikor engem az emlékek éltettek, vagy az, hogy valami javulhat, addig őt a kényelem és biztonság izgatta, hiszen márnem kellett értem küzdenie, stb..
ha annyira kapcsolatfüggő lennék, akkor már rég más karjaiban fetrengenék. :)
Én azt javaslom, hogy ne másokat ítélj addig, amíg nem tudod az egész sztorit. Én a legrosszabb oldalát meséltem el, de ez nem volt mindig így...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!