Volt már valakinek hasonló helyzete mint nekem? Többi lent.

Szakitottunk a barátnőmmel. 4 éve voltunk együtt de sajnos 3 havonta voltak kisebb nagyobb össze veszések részben a családja miatt mert le akarták őt beszelni rólam.Aztán ha öszevesztünk rögtön más fiúkkal irkált,volt mikor ki is ment egy fiúhoz éjszaka.. később aztmondta hogy haragból tette. Én az ilyen dolgai miatt meg s családja miatt sokszor meg bántottam őt szavakkal hogy miért halgat mindig a családjára ha annyira szeret engem akkor ő is másképp ált volna a kapcsolatunkhoz. Tehát ezment 4 évig volt mikor minden oké volt nagyon boldogok voltunk,meg voltak ilyen rosszabb időszakok is.ilyen volt az utolsó is amikor utoljára össze vesztünk az az én hibám volt mivel megbántottam ismét szavakkal. Hogy ő milyen rossz lány meg igy meg úgy hogy gyerek még mert a családjától nem tud elszakadni olyan értelemben hogy nálam lakott de azért nem jelentette be a lakcimét hozzánk mert a családja nem engette és ezért 100 km kellet utazgatni orvosi vizsgálatokra is meg stb. Össze vesztünk haza ment onnantól kezdve nem irt nem keresett hiába hivtam át adta az anyukájának a telefont aki elküldött engem hogy soha többé ne keressem. Mondtam hogy oké akkor itt befejeztem nem is keresem semmi. Ennek 2 hete úgy látom ő már más fiúkkal van. Tehát úgy érzem nem igazán szeretett. Lehet haragszik meg minden de akkoris azért mielőtt elkezdett volna fiúzni meg kereshetett volna hogy én mit érzek hogy tudnék e változni vagy ákármi. Én 2 hét allatt fogytam vagy 6 kg-ot ő rajta nem igazán látszik hogy szenvedne nélkülem. Hogy van ez a női gondolkodás? Én 29 vagyok ő 21 mit csináljak? Nem akarok élni egyszerüen...