Mit tegyek? Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

Erre tudok választ adni neked. Illetve a magam útját felvázolni.

Az első barátommal Én is szakítottam, bár utána a következő néhány fiú nem felelt meg az elvárásaimnak és egyik sem volt olyan jó, mint az első. Viszont! Nem bántam meg mert így sokat tudtam tapasztalni, tanulni.

A mostani párommal mivel már eléggé felnőtt vagyok :) ugyan adódtak problémák, de most már voltak tapasztalataim, s nem volt bennem kíváncsiság hogy milyen lehet egy másik, valószínűleg ő is hasonló véleményen volt, így ha problémánk volt, inkább javítottunk rajta.

Voltak nehéz időszakok, de hét év után azt mondhatom hogy ilyen mély kapcsolatom soha nem volt. Ugyanis amin dolgozol azt utána baromira megbecsülöd főleg ha sikerül elérni azt amit szerettél volna…

Így én a magam részéről már soha senki mással nem akarnék együtt lenni ugyanis egy törvényszerűségre rájöttem.

Nincs jobb, csak más.

Őt szeretem és elfogadtam a hibáival együtt és nincs kedvem egy másik - más jellegű - emberhez hozzá csiszolódni amikor már hozzá sikerült. Ennek értéke felbecsülhetetlen.

Tehát az első barátomat mindig is szerettem mintha testvérem lenne. Fájt ugyan a szakítás de nagyobb volt a kíváncsiság és a fiatalsággal hozott Hóbortos zizegés. :) Úgyhogy nincs mit megbánni, mert mindig van mit tanulni minden helyzetből. És ha így éled az életed, elmarad a hiábavaló önsajnálat és keserűség, mert hiszen úgy fogod fel, hogy ez érted történik...

Voltam ilyen helyzetben.

Hagyd, így lesz a legjobb mindkettőtöknek. Első szakítás mindig nehezebb.