Volt mással is olyan, hogy olyan csúnyán végződött a kapcsolatotok, hogy letagadtad volna legszívesebben a másikat?

Szakítottunk barátnőmmel, az egész kapcsolat kínkeserves volt, a szexen kívül semmi jó nem volt.

Én az értelmesebbik, próbáltam azt a felfogást vallani, hogy ne eldobjuk, hanem próbáljuk megjavítani. Tudomást sem vettem a "mindenki pótolható" dologról. Sokat feccőltem bele tök feleslegesen.

Magamat nem egy mainstream srácnak vallanám.. Megválogatom kikkel beszélek, kikkel mozdulok ki.

Ám azóta a csaj teljesen elrib**oskodott.. Bulikban mindenkivel táncol, fogdossák, mindenkivel flörtöl, egyszerre több srácot is "hülyít".

Komolyan szégyellek olyan helyen lenni, ahol ő is ott van, és látom, hogy teszi magát és körülrajongják, mert látszik rajta, hogy "potyaluk" lett..

Valamilyen szinten sejtem, hogy próbál féltékennyé tenni, de ezzel csak saját magát járatja le.

Én azóta kb. lányokkal sem beszélek, annyira megrendült a bizalmam bennük. Ha ki is mozdulunk barátokkal, inkább fiúkkal vagyok.

Most emiatt érezzem rosszul magam, hogy Én visszafelé nem ugyanezt csinálom, hogy rámozdulok minden csajra?

A csajon már túl vagyok. Egyedül sokkal jobban érzem magam, de ott van bennem, hogy tudja mindenki az én barátnőm volt, és most egy lotyó, szó szerint.

És van a mondás, hogy madarat tolláról, ember barátjáról. És félek, hogy mindenki ezt gondolja, hogy "úristen, ezzel volt együtt?" Így alapból handicappel indulok a lányoknál, és úgy érzem rólam is szegénységi bizonyítványt állít ki. Szívem szerint letagadnám, de hát nem lehet.