Miért tud ennyire fájni és megviselni a szakításunk?

Ő 40 éves nő én 39 éves férfi. Tavaly én vettem el a szüzességét. Sajnos nem volt kaoós de mégis olyan boldogok voltunk amíg az apja nem keverte a trágyát meg. Mivel neki nem felel meg senki. 1x májusban és most szeptemberbe szakított a párom. Addig lett agitálva apai oldalról. Külön él már a szülőktől csak sajnos így is 15 perc séta a két ház távolsága.Annyira fáj még mindig. Annyira tudom hogy ő az igazi nekem. November végén kapott 2 verset és sírt mindkettő után. Mondta hogy nem tudja mit akar és hogy időt kér. Erre pár napja megirta hogy nem akarja folytatni velem a kapcsolatot és ne keressem többé. Ida mentem a házhoz, ki se jött csak az erkélyen volt. Ott elszólta magát mert mondtam hogy fogadjuk apád miatt döntöttél. Erre ő hogy nem miatta, és aztán ki jött belőle hogy már nem olyan a kapcsolata mint régen volt meg hogy legalább már otthon a szüleinél nincs vita. Próbáltam elfelejteni de már képtelen vagyok. Nem akarok mást keresni mert úgy is mindig őt keresném mindenkibe. Már az életem is kerdő jellé alakul bennem. Volt szakítás jó pár de egyuj se volt ilyen. Februárban akartam meg kérni a kezét. Tudom hogy az esély nulla sincs és nincs másik férfi mert nővére mondta hogy ha lenne akkor mondaná mert ő biztos tudna róla. A kapcsolat egyébként mint egy álom olyan tökéletesen működött.