Vannak itt olyan emberek, akik egyedül élnek? Szakítás után megerősödtek és jól érzik magukat a bőrükben kapcsolat nélkül is?

Teljesen jól érzem magam egyedül.

Korábban nem volt ez így. Egyre rövidültek a kapcsolataim és akkor egyértelművé vált, hogy nálam nem stimmel valami.

Elkezdtem pszichológiával foglalkozni, könyvek és előadások formájában. És folyamatosan elemeztem a saját viselkedésemet, gondolataimat, hogy mi mihez vezet és hogy lehet jobban csinálni. Lelkileg eléggé lent voltam, így néhány évembe bele telt a változás, de mindenképpen megérte. Jó darabig nem is akartam egyáltalán senkit magam mellé, mert mindenki olyan szintű embert vonz, amilyen szinten ő maga is van, így egy hasonlóan lelki roggyant ember csak még visszább húzott volna és nehezen ment volna a változás. Most sincs senkim, de igazából nem akarok már mindenáron kapcsolatot és a lelki fejlődéssel a mérce is nőtt. Szóval nem görcsölök ezen, mert a boldogság nem egy másik embertől függ, nem másban találom meg, hanem önmagamban. A többi csak hab a tortán.

Lelki segítő nélkül is lehetséges komoly változást elérni, de csak akkor, ha kíméletlenül őszinte vagy saját magadhoz és képes vagy felismerni a hibáidat, és nem törik meg a változásba vetett lendületed.

Egy segítő ember amúgy hasznos tud lenni, mert objektív véleményt tud formálni és rámutatni olyan dolgokra is, amit nem veszel észre magadban. Mindenképpen olyan embert keress, aki szimpatikus, lehet pszichológus vagy coach vagy akármi, lényeg, hogy értse a dolgát.

Én most pont ebben a cipőben járok. 16 éves korom óta folyamatosan kapcsolatból kapcsolatba ugrottam, a legutolsó 2.5 évig tartott.

Néhány hónapja vége lett, azóta egyedül vagyok, és eletemben először nem estem kétségbe, hogy úristen mi lesz velem egyedül, először nem érzem azt hogy pasi nélkül csak egy félember vagyok.

Nagyon jó most így egyedül nekem!

Sokkal szabadabbnak érzem magam, kell egy kis regenerálódás.

Jól esik hogy akkor és azzal ismerkedek amikor és akivel akarok, flörtölhetek, bármi.

Szexre megvan(nak) a partner(ek), viszont kötöttségek nélkül élhetek :)

27/L

Elváltam kb 4 éve, egyedül maradtam a kislányommal. Exem már lassan 7 éve él külföldön amúgy is, szinte formális volt a válás. Eleinte nagyon nehéznek találtam az egyedülálló anyaságot, nekem már nem élnek a szüleim, nincsenek nagyszülők egyik oldalról sem, a gyerektartást vagy fizeti az exem vagy nem.....attól függően, van-e munkája.

De összeszedtem magam. Beköltöztem Pestre, itt jobb a munkalehetőség. Új barátokat is találtam. Új hobbikba kezdtem. Találtam megbízható bébiszittert is. Nagyon jól érzem magam. Volt két rövidebb kapcsolatom, amolyan próbálkozások, de az igazság az, hogy annyira jól érzem már magam egyedül, hogy csak egy igazán tartalmas, jó kapcsolatért adnám ezt fel. Nem vagyok kétségbeesett, ha egyedül maradok, az sem tragédia. Persze, vágyom egy partnerre, de nem vagyok a hiánya miatt levert. Szeretem az új otthonomat, az új hobbikat, alapvetően boldog vagyok, nincs itthon feszkó csak mosolygós, nyugodt boldogság.

Én majdnem két évig voltam egyedül. Nehezéz volt eleinte, mint ahogy ez lenni szokotott, utána pedig elkezdtem élvezni. Észerevettem az élet apró dolgaiban is a jót.

Sokat foglalkoztam magammal, az önismerettel/önszeretettel stb. Jártam sok ilyen témájú előadásra, olvastam. Sokat gondolkoztam pl azon, hogy én miket rontottam el a kapcsolataimban.

Egyáltalán nem akartam magam mellé senkit, teljesen más terveim voltak, aztán megismertem őt... Azóta együtt vagyunk pár hónapja.:D Szerintem ő kapta meg a "legjobb formámat". Jót tett, hogy ennyi ideig voltam egyedül, és, hogy foglalkoztam saját magammal.

Nekem 4 éves párkapcsolatom ért véget kereken négy hónapja. Együtt is laktunk.

Elég rosszul végződött, pedig mindenben passzoló lelki társak voltunk a kapcsolatunk jó részében.

Csak éppen a rózsaszín ködfelhőben nem vettem észre, hogy a céljaimat kitörölte belőlem ez a lány, és az ő céljaiért kezdtem el küzdeni.

Amikor egy picit szerettem volna megpihenni a hobbijaim társaságában, azok rögtön le lettek szarozva. Pl. műszaki szarok, autós szarok. :)

Ha el kellett utaznom a munkám miatt csak egy hétre Németországba, már nem volt megértő, és ha egy pár órás tárgyalás közben ha nem tudtam neki írni, akkor már beindult a hiszti, és ő is megindult fizikailag egy másik férfi után.

Hiába dolgoztam kettőnkért, közben érzelmileg zsarolt és megfojtott.

Erre most nagyon nincs szükségem. :)

Az első hetekben, hónapokban természetesen nálam is ment a társkeresőzés és a személyes ismerkedés ezerrel, majd 10-12 randi után sem alakult semmi komoly és hosszútávú.

Mondjuk a végére már nem is érdekelt annyira a pártalálási téma.

Én is rájöttem, hogy nem érdemes mindig azért hajtani, hogy kapcsolatban legyen az ember.

Most az elsődleges tennivalóm az, hogy újra megtaláljam a jövőmet, és a céljaimat, ami felé egyébként tök jól haladok! :) A hobbijaimat újra hivatásszerűen és szeretetből csinálhatom, és akkor megyek el sportolni, amikor szeretnék.

Élvezem az életet, leálltam a társkeresőzéssel,

de természetesen ha az utamba kerül valaki (kizárólag személyes ismerkedés során), akkor figyelni fogok rá! :)

34F