Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Párom 10 év után szakított velem a betegsége miatt,4 hónap után párterápiára akar menni. Többi lent. Mit tegyek?
Első szerelem, együtt is éltünk 10 évet, egyetem, munka, betegségek, végigtámogattuk egymást.
Párom 28F, 2 éve olyan problémával küszköd, ami kihatással van a férfiasságára. Én kitartottam mellette, ő lelkileg összeomlott. Aztán velem is hideg, rideg lett, mindenhol magamra hagyott, nem szeretgetett, meg se csókolt, nem volt programunk.
4 hónapja, ő szakított, h nem bírja idegileg, hogy engem is tönkretesz. Na engem ezzel tett tönkre. Masszív depresszió, mindennapos bőgés hónapokig, összetörtem.
De utána is barátként együtt voltunk, sok közös hobbink, barátaink vannak. Nem tudtuk egymást magára hagyni, segítettünk a másiknak. (Én főztem neki is, ő nálam szerelt ha szükség volt rá). Több programot is szerveztünk barátilag.
Nekem már egészen jól ment, hogy barátként tekintsek rá és ne a fájdalmam uralkodjon el. Nemrég összehaverkodtam egy sráccal, akit dobott szó nélkül a nője fél éve. SOkat beszélgettünk, túl őszinte voltam vele, kibeszéltem a lelkem.
Közös barátunk van, az ő partiján magunkra hagytak, és a szobatársaink is leléceltek, kicsit felforrt a levegő, de hárítottam. Azóta is beszélgetünk és csak kattog az agyam.
Ezután az exem előjött azzal, hogy már összeszedte magát, és tud rám nőként gondolni, boldoggá tenni, család, gyerek, minden, és h élete hibája volt, hogy szakított.
Ölelgetés, puszi megy szeretetből, de a többi iránt masszív ellenállást érzek.
Most megőrülök, hogy mit tegyek. AZ exem, mint embert nagyon szeretem. Az új srácot még nem ismerem, viszont nagyon vonzódom hozzá. Boldog szeretnék lenni, de nem tudom merre induljak :(
Egyenlőre még semerre!
10 évet nem fogsz tudni pik-pakk helyére tenni. Adj időt magadnak! Nem kell döntened most! Kicsit csituljanak le a dolgok. Most pont azért nem tudsz dönteni, mert túl gyorsan akarsz mindent. Nem kell. Gyászold meg a kapcsolatod. Zárd le. Ráérsz azután dönteni. Akkor viszont már nem lesz kérdés.
Őszinte leszek: nekem ilyen pasi NEM kéne.
Problémája van, kidob, aztán rjön, hogy "ő, mégiscsak nő vagy, csináljunk kisbabát is".
Ha szakított, így járt, nekem ne kuncsorogja vissza magát - én legalábbis hasonló helyzetben kinevettem az exemet kínomban, mert ez annyira szánalmas. :(
Hasonló a szitu, mint ami velem volt: én 16 évesen jöttem össze az első szerelmemmel, együtt is éltünk 26 voltam amikor szakítottunk. 3 hónapig külön voltunk amikor ő rájött hogy velem akarja az életét leélni. Én már épp kezdtem túl lenni rajta, készen állva a mással randizgatásra. Nagy dilemmában voltam... De úgy gondoltam, hogy fiatal vagyok még, adok 1 évet annak hogy megpróbáljuk. Ha nem jön össze akkor legalább öreg koromra nem marad bennem a "mi lett volna ha.." érzése.
Nem írom le hogy merre ment tovább az életem, de egy nagyon racionális, józan döntésnek gondolom a mai napig is azt, hogy adtam az életemből egy évet a megpróbálásra... Hisz mi az az elmúlt 10hez képest? és mi az az egy év az elkövetkezendő 50-60hoz képest?!
5-ös, igen, aki nem kibxsza a másikat, mert épp "depis".
Ha meg kirakott az életéből, akkor oldja meg ezentúl, de rólam szálljon le.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!