Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás után barátság és újra együtt lehetséges? Hogyan kezeljem? Segítségre van szükségem!
10 év kapcsolat után párom szakított velem. A sztori bonyolult.
Párom évek óta egy pszichésen is nehezen viselhető betegséggel küzd, de hála a kezeléseknek már 90%-ban rendbe jött. A betegsége engem lelkileg megviselt, mert a viselkedése sokszor hideg volt, hónapokig hozzám se ért, került, kihúzta magát a családi és baráti programo alól.
Már azt hittem teljesen kijöttünk belőle, és minden egyre jobb volt, kezdtem újra boldog lenni, mikor hirtelen visszaesett, a viselkedésével kiidegelt és elment a szüleihez pihenni, majd szakított velem az alábbi kommentekkel:
-Nagyon tetszem neki, és neki borzasztó volt, hogy nem tud velem szexelni pedig én közeledtem,
- 10 év sok idő, nem akar tőlem eltávolodni, barátként szeretne maradni
- Rendbe szeretne jönni, nyugit szeretne és úgy nem megy h egymás idegeire megyünk közben.
- Különköltöztünk, de néha hívjam át vacsira és majd ő is áthív
- A befizetett welnesshétvége menjünk el
- a Közös programjainkra menjünk továbbra is.
- Haza utazni szüleinkhez menjünk együtt továbbra is
- Ha külön vagyunk és újra megtaláljuk a másikban amit szeretünk össze is jöhetünk ismét.
- A betegsége előtt ő is ugyanúgy szeretett volna gyereket, mint én.
Most 30 évesek vagyunk. Én 10 év alatt ugyanúgy imádom, teljesen megöl a távolság és a szakítás. És ott a remény hogy újra együtt mint régen.
Szakítás után még a közös albiban aludt velem, szeretgetett és vigasztalt, kedvesebb volt mint az utóbbi időben valamikor. A szakítástól teljesen megnyugodott és jobban érezte magát, végre tudott jó étvággyal enni, ami hetek óta nem ment már neki.
Most fordult a kocka, én nem tudok enni, aludni, és éjszakákat nappalokat sírok végig napok óta, amikor épp senki nincs velem. Éjszakáig bulizok minden nap és sportolok hogy ne gondolkozzak, de étkezésekkor és reggelente mindig padlóra vágom.
És 2 nap múlva lett volna a közös költözés egy új albiba, ahová már csak egyedül megyek.
Mit tegyek, hogyan kezeljem? Én szeretem és szeretném ha rendbe jönne és újra együtt lennénk.
Hogyan viselkedjek? Szüneteltessem az üzenetváltásokat, tarsak távolságot, felejtsem el?
Ha jön költözéskor a cuccaiért és segít nekem átköltözni akkor próbáljak a kedvére tenni, legyek olyan kedves ami jönne belülről vagy legyek hűvös?
Hogyan tudnám/lehetséges-e visszacsábítani, rádöbbenteni arra hogy a mi szerelmünknél erősebb kötelék nincs a világon és ő akarjon visszahódítani? És értem akarjon meggyógyulni, és nekem akarjon örömet szerezni minél hamarabb?
Köszönöm a segítséget!
válasza: válasza:
válasza: válasza:Köszönöm az eddigi hozzászólásokat!
Ha nem lenne a pszichés problémája, akkor könnyebb lenne utat találnom.
De így azt látom, hogy azért szakított, hogy rendbe jöhessen önerőből, és közben napi szinten engem ne bántson meg, mert amíg nem tisztul ki a fejünk, addig csak egymást tesszük tönkre.
Én is hibáztam, türelmetlen voltam a szeretet és szexhiánytól. De a szakítással olyan feszültség távozott belőle, hogy újra szelíd lett a tekintete, újra törődött velem és vonzódott.
Kicsit olyan érzésem van mintha ez egy szükséges rossz lenne, hogy helyrehozzuk. Egy fájdalmas életreszóló tanulópénz.
válasza: válasza: válasza:Szerintem ez a hozzáállás szánalmas. Mit gondolsz meddig fog tartani ez az átmeneti kiskutya tekintetű állapot?
Megsúgom, nem sokáig.
Csináljatok együtt programokat, legyen minden úgy mint eddig, csak külön éltek? Hagyjuk már. Ez azt jelentené, hogy a kapcsolatotok kényelmes része kell neki, de a többi köszöni szépen nem.
Szerintem ez nem pszichés betegség, ez lelki nyomiság. Egyszerűen akarni kell, a problémákra megoldást kell találni, folyamatosan keresni kell az utat a másikhoz és ez úgy nem működik, hogy hátat fordítok és ellököm a másikat. Mit várok utána? Belérúgok háromszor, négyszer, de ő akkor is csak simogat, pátyolgat?
Hát nem. 10 év, az 10 év. Vannak hullámvölgyek, meg hegyek is. Nem csak a jóban kell összetartani, a rosszban is.
30 évesek vagytok, éppen időben ahhoz, hogy eldöntsétek, hogy megpróbáltok javítani kettőtök kapcsolatán és felnőttként, együtt továbbhaladtok, avagy VÉGLEG elengeditek egymás kezét és mentek tovább előre külön-külön. Ezzel megadva az esélyét, hogy megtaláljátok a boldogságot.
Ne vegyen hülyére bakker. Tudja már hogy mit akar!
Döntse el, hogy veled akar lenni, vagy nélküled. Olyan nincs hogy nem akar, de azért vacsizzunk, meg beszélgessünk, meg utazzunk, nyaraljunk együtt, csináljunk közös programokat. Így soha az életben nem fogsz tudni továbblépni, ellenben az ő lelkének egyszerűbb a lassú leépítés, mint a gyors váltás! Nem vagy normális, ha ebbe belemész.
Az is elég pszichés kettyósságra vall, hogy szakít veled, majd ő vigasztal. Mivan!?!? Nem érzel ebben valami durva anomáliát?
Igazából pánikbetegség gyötri. AMikor ez rajta van, nincsenek érzései senkivel kapcsolatban. Ezért most nem tudja mit érez, mert nem érez semmit. AZért kell neki a különlét, hogy rendbe jöjjön és tudja mit is érez valójában.
Teljesen igazad van, hogy ez így fura, de szerintem nagyon szeretjük egymást mélyen, csak a stressz és feszültség mindkettőnket rossz irányba vitt el, és a sérelmeket sem tudtuk megbeszélni. A megbeszélést még le kell bonyolítanunk, van bőven mit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!