Szakítás után hova költözzek? Szülőkhöz, lakótársakhoz, vagy nyomorogva saját albérletbe?

26 éves nő vagyok. Úgy érzem mindhárom lehetőség szörnyű, de muszáj megtalálnom a legelfogadhatóbbat. A szülőkhöz vissza azért nehéz, mert már évek óta vártam hogy különköltözhessek, évek óta teher volt. Egy picike 2 szobás lakásban éltünk, egyre gyakoribbak voltak a konfliktusok. Szüleim nem fogadták el hogy felnőttem, 25 éves koromig amíg otthon voltam megszabták hová mehetek, be kellett számolnom a magánéletemről, borzalmasan túlféltettek, és ha nem hagytam magam, jött az érzelmi zsarolás, hogy nem szeretem őket. Folyton a saját rigolyáikhoz ragaszkodtak, ami végülis érthető, az ő lakásuk. De természetes igény ennyi idősen, hogy az ember úgy élje az életét ahogy szeretné, oda menjen ahova akar, azt egyen amit akar, legyen magánélete, tudjon vendéget fogadni otthon stb. Másrészt azt se szeretném, ha a lakás folyton a volt barátomra emlékeztetne, hogy régen sok időn át oda kísért haza, hogy milyen jó volt vele ott. A lakótárstól is nagyon félek, magamnak való vagyok, és öregnek érzem magam ehhez a költözzünk össze majd jó buli lesz az élet felfogáshoz. Nyugodt életre vágyom, eljárok dolgozni, csinálom a kis hobbimat otthon, szeretem egyedül elfoglalni magam. Nem tudom elképzelni hogy egy idegennel aki számomra semmit nem jelent csak kényszert, megosszam az életem, alkalmazkodjak hozzá, soha nem tudnék felszabadult lenni, nem akarom egy szobába bekuckózva élni az életem,mert a közös konyha gondolatától már rosszul vagyok. Ismerős, barátnő, rokon nincs akivel lehetne közösen lakni. A harmadik lehetőség, hogy egyedül élni, az lenne számomra a legjobb, de ott a pénz szab határokat. Egy legolcsóbb garzonra kifizetett összeg után, kb 30-35 ezrem maradna havonta minden másra, ételre, háztartási-tisztálkodószerre, közlekedésre. Olyan luxus már szóba sem jön hogy új cipő megvétele, vagy egy mozi, egy gyógyszer kiváltása. Szeretem a munkámat, sok éven keresztül csináltam olyanokat amiket gyűlöltem, aztán végre bekerültem ide, és elkezdtem beilleszkedni, szóval nem tervezek váltani egy rosszabb helyre csak a pénz miatt. Szóval nem is az a kérdés, hogy mi lenne a legjobb, hanem mi lenne a kevésbé rossz megoldás.