Ez egy nagyon rossz szappanopera és nem tudom mit tegyek? (hosszú)

Sziasztok!

Előre is elnézést, hogy hosszú lesz, de annyi minden történt, hogy egyrészt muszáj kiírnom, másrészt meg kellenek a részletek, hogy érdemben tudjatok válaszolni.

2016 nyarán jöttem össze a (volt) párommal. Én 28/N ő 35/F. Előtte év elején szakított az előző barátnőjével, 3.5 éves kapcsolat volt. Beszélőviszonyban maradtak az ex-el, ami bennem végig egy rossz megérzést keltett, de próbáltam jó fej lenni, nyilván nem tilthatom meg, hogy kivel tartsa a kapcsolatot, de voltak emiatt összezördülések, mert nem éreztem magam érzelmileg biztonságban a kapcsolatban.

Sajnos nem volt alaptalan a bizalmatlanságom: 10 hónap után kiderült, hogy megcsalt vele háromszor. Az ex utána arra várt, hogy a (volt) párom kidobjon és összejöjjenek újra, de ő húzta-halasztotta, mígnem a csajnak elege lett és kitálalt nekem egy nagyon hosszú Facebook-üzenetben.

Kiraktam, utána egy hónapig esedezett, hogy velem akar lenni, ráeszmélt erre útközben, azért is húzta a "szakítást" a csaj felé, mert nem akarta, de neki sem volt mersze megmondani.

Nagyon szeret(t)em, adtam neki még egy esélyt. Megszakította az ex-el a kapcsolatot, elkezdtük helyrehozni a bizalmat. Voltak vitáink, mert neki volt egy elképzelése, hogy hogyan kell ezt rendbe hozni (homokba dugni a fejünket és nem zargatni a "halottakat"), nekem viszont arra lett volna szükségem, hogy közösen dolgozzunk azon, hogy túltegyem magam a sérelmen.

Idén ősszel, kb. fél évvel később azonban kitalálta, hogy neki mégis az ex hiányzik. Én mondtam, hogy oké, én akkor kiléptem ebből a cirkuszból. Felvette vele a kapcsolatot, de a csajnak közben lett párja, akivel összeköltöztek és jól megvannak. Ezért a csaj nem akarta már őt vissza.

Most ott tartunk, hogy emiatt a (volt) párom (állítása szerint) kiábrándult a helyzetből és egyre erősebben hiányzom neki, hogy szeret.

Újabb csavar a történetben, hogy a történet negyedik szereplője, az ex új párja megtudta, hogy tartják a kapcsolatot és találkoztak 3x megbeszélni a dolgokat.

Én úgy érzem, hogy ez egyszerre egy rémálom és egy borzasztóan rosszul megírt szappanopera, vagy egy félresikerült vígjáték, ahol lemaradtam a poénról, ahol nevetni kellett volna.

Az a bajom, hogy iszonyat szeretem a volt párom, mert alapjáratom a személyiségünk, az ízlésünk, a világnézetünk és a jövőképünk nagyon passzolt, nagyon jó potenciálja lehetett volna ennek a kapcsolatnak.

LEHETETT VOLNA. De így... a bizalmam rommá ment, nem tudok hinni neki. Nem tudom mit tegyek. Meg vagyok rekedve. Tovább kéne lépnem, de nem bírok, mert szeretem és ez abszurd. Szeretni valakit, aki így átvert és megalázott több ízben is, ép ésszel ez egyszerűen nevetséges. Mégis iszonyat harcot vív a szívem az eszemmel.

Ti mit tennétek a helyemben? Esetleg tudtok írni valamit (bármit) ami segít elérni a kiábrándulás pontját? Megértem, ha valaki nyomdafestéket nem tűrőn írja le a véleményét, tényleg röhejes ez a szituáció.

Nem értem, miért érdemeltem ezt a sorstól, sose csaltam meg egy párom sem, összesen két komoly kapcsolatom volt és mindig maximálisan tiszteltem a másikat.

Köszönöm előre is!