Jogosan érzem magam megalázva? (kicsit durva)

Nem mai történet, de azóta se beszéltem róla senkinek, és elég sok időre tönkrevágta az önbizalmam.

Randizgattam egy sráccal, kb egy hónap után jutottunk el oda, felmehetnék hozzá.

Nagyon művelt, illedelmes, intelligens, jó humorú személynek ismertem meg.

Amikor nála voltunk, eleinte csak beszélgettünk, hülyéskedtünk, utána ő kezdeményezte a dolgot, korábban csak csók volt köztünk.

Addig se jutottunk, hogy egyáltalán a pólómat levegyem, szóval nem lehet kifogás, hogy csúnya vagyok, vagy valahol nem úgy nézek ki, mint amire számított.

Ha csak annyit mondott volna "Nézd, nincs kedvem, nem mennél inkább haza?" nem lenne egy rossz szavam se.

Ehelyett elkezdett velem minősíthetetlen hangnemben kiabálni, hogy micsoda k.va vagyok, nem igaz, hogy egyesek megmaradtak az állatok szintjén, ez a bajod, hogy nem .aszt.k meg, nekem aztán könyöröghetsz és hasonlók. Mindezt azért, mert megkérdeztem, mi a baj, és velem kapcsolatos, vagy valami mással.

Akkor sajnos már nem tudtam hazamenni, mert késő volt és nem volt buszom.

Nyugodt hangnemben megmondtam neki, nem tudom, mi baja, de nem is érdekel már, hagyjuk egymást. Elvonultam távolabbra.

Erre kis idő múlva megint elkezd próbálkozni nálam, mikor felvilágosítottam, épp az imént titulált civilizálatlan .aszatlan r.-nak, akkor nem lehetne, hogy tartja magát a szavaihoz és nem jön a közelembe?

Erre az volt a válasz, hogy ő azt csinál, amit akar.

Nem kérdés, azóta se láttam vagy hallottam felőle, pedig nem egy éve volt.

22 évesek voltunk mindketten, nekem is és neki is volt már partnere korábban.

Mi visz erre rá egy férfit?

A mentális épségét ezek után megkérdőjelezem, annak ellenére, hogy korábban semmi jelét nem mutatta annak, hogy fejben nincs valami rendben.