Pszichopata pasi, vagy én vagyok túlérzékeny?

Szerencsére már csak ex az illető, de utána még egy ideig próbálkozott.

Eleinte minden klassz volt, bemutatott a barátainak kicsivel a megismerkedésünk után, akkor mondta az egyik lány, hogy teljesen más, amikor velem/rólam beszél, jó hatással vagyok rá, amugy elég labilis a srác (itt már kapcsolnom kellett volna).

Kb az első együttlétig volt kedves és aranyos. Utána meg egy bunkó szemétláda, 2 nap után ott is hagytam (nála voltam ugye hétvégén).

Előszeretettel csinálta, hogy megpróbálta felkelteni a figyelmem, felizgatni, hogy lefeküdjünk, amikor meg úgy voltam, hogy oké, akkor elkezdett utálatosan viselkedni, hogy csak nem képzelem, hogy ő egy ujjal is hozzám érne, taszító vagyok számára, ki nem állhat...

Máskor bocsánatot kért, fél óráig normális volt, utána megint valami szemétséggel fárasztott, de most kedvesebb hangnemben, kb megpróbált rávenni, hogy öljem meg magam, mert nem szeret senki. Mondjuk eleve depressziósan nem volt rám valami jó hatással.

Ezt így mind egyetlen éjszaka alatt, mert aludni se akart hagyni.

Akkor aludtam először nála. Reggel összepakoltam és viszlát (sajnos túl messze lakott ahhoz, hogy gyalog éjjel nekifogjak)

1 hónapot ismertük egymást, abból egy hetet se voltunk úgymond párkapcsolatban (netes ismeretség, sokára találkoztunk), de ezt is sokallom

Vajon tényleg valami elmebeteg volt, aki élvezte, ha lelkileg kínozhat, vagy csak én vagyok túlérzékeny?