Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valaki tud ajánlani a lenti esetre egy jó pszichológust?
Figyelt kérdés
A következő a helyzet. Egy pánikbeteg lánnyal voltam, akinek valószínűleg több pszichológiai, esetleg pszichiátriai problémákkal küzdött. Nagyon szerettük egymást. Elég kemény gyógyszereket szedett (rivotril) Voltak konfliktusok, de nagyon jól meg tudtuk azokat beszélni. Viszont nemrég egy nagyon jól sikerült napunk életem egyik legrosszabb napjává vált. A lány bekattant és nagyon durva szakítás lett a vége, ennél durvább szakítást nehezen tudnék elképzelni, tettlegességig fajult a dolog - a lány részéről.
Szóval egy nagyon hirtelen jött és nagyon kemény szakításon vagyok túl. Azt hiszem, segítségre lenne szükségem, hogy ezt fel tudjam dolgozni. Elsősorban ezt a szakítást. Másodsorban ezt a kapcsolatot szeretném feldolgozni. Hogy végleg el tudjam engedni őt. Ne őt keressem más lányban, ha esetleg a későbbiekben egy lánnyal úgy alakulna... A legkeményebb az, hogy így a jó emlékek fájnak a legjobban. Meg sokszor beugrik az illata. A nyüszögése alvás közben. A haja finomsága. Vele már többé nem találkozhatok, én azért is szeretném őt elengedni, mert többé nem akarom felkeresni őt. Többé már nem találkozhatunk, nem beszélhetünk. Akkora törést okozott ezzel a dologgal, hogy minden jót kiirtott bennem. Szeretnék nem félévig szenvedni ezzel a dologgal, addigra szétmorzsolódom belül. Nem akarok sokáig benne ragadni a dologban, bár úgy gondolom, hogy pont emiatt előfordulhat, h hamarabb képes lennék túl lenni ezen a kapcsolaton a nagyon ronda vége miatt.
Szóval tudtok esetleg olyan JÓ párkapcsolati pszichológust, aki a szakítás és az elmúlt párkapcsolat és az exek feldolgozásával foglalkozik?
Igazából egyébként nem szabad haragudnom rá. Ő ennyit tud, ennyire képes. Azt akarom valahogy elérni, hogy ne számítson, hogy mit gondol rólam, ne legyenek érzéseim iránta, ne haragudjak rá, ne szeressem, közömbös legyen számomra. El tudjam teljesen engedni. Ne nézegessek fel az fb, az insta oldalára. Ne jusson eszembe többet. Még csak pár napja tart bennem ez a pusztító érzés, pár napja történt a dolog és borzasztó abba belegondolni, hogy ez akár eltarthat hónapokig. Hogy folyamatos körforgásban van bennem az üresség, düh és a sírás. Nagyon meg szeretnék szabadulni ettől az érzéstől, pokoli! Tudom, hogy ez nem pár nap, de szeretném minimalizálni a szakítás utáni időszakot.
2017. szept. 18. 10:39
12/18 anonim válasza:
Hát, sok szakítás ér véget így. Egyrészt egy kort azért írhatnál, hogy picit el tudjuk helyezni a történetet, mert ugye ide nem pszichológus miatt írtál (ahhoz nem kell sztorit írni) hanem azért, hogy mások legitimálják a fájdalmadat.
Szerintem amúgy jogos amit érzel bár egy picit túltolod. Ne értsd félre, de ha így állsz a szakításhoz akkor már a kapcsolatban is rosszul gondolkodtál annak működéséről (ez a szimbiózis vs összeolvadás története -> te ebből az összeolvadást választottad ami semmiképp sem jó dolog)
De hogy röhögj egyet: az én élettársam(nem, nem csajom) is így lépett le két hónappal ezelőtt. Amit érzel azt én is éreztem, pszichológushoz én is elmentem de pár hét múlva látni fogod, hogy annyira felesleges, hogy arra szavak nincsenek. Ha viszont ezek ellenére is akarsz menni, azt tudom írni amit a többiek is: ez bizalmi történet, ami nekem jó az nem biztos, hogy neked is az lesz. Amúgy is, csak azt fogod hallgatni, hogy gyász meg idő... és nem viccelek, ennél többet senki nem fog tudni segíteni.
2017. szept. 18. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?
13/18 A kérdező kommentje:
Mit legitimáljak? :D Nem akarok legitimálni semmit. Azért írtam le, mert hátha van olyan, akinek volt tapasztalata hasonlóhoz és tudott találni olyan pszichológust, aki egy ilyenből ki tudta volna kezelni. Egyébként azóta bocsánatot kért. Nyilván önmagamban meg kell bocsátanom neki, hogy el tudjam engedni belülről, de nem szeretnék veke többet találkozni. Átlépett egy olyan határt, ami miatt nem tudok vele beszélgetni, találkozni, stb. Konkrétan ott vergődött a földön és bőgött, majd amikor felvettem, ott az emberek előtt úgy kezdett el ordibálni, hogy kihívja a rendőrséget, hogy közben én nem bántottam. Emberek előtt rendőrséggel fenyegetőzött úgy, hogy soha nem léptem fel ellene agresszívan, soha nem üvöltöttem vele, vagy ilyesmi, és még pofán is b*szott. Azért szerintem ezt qrvára nem dimenzionáltam túl!
2017. szept. 18. 16:05
14/18 A kérdező kommentje:
Szerintem baromira nem végződik így gyakran egy kapcsolat :D Volt azért ezelőtt is kapcsolatom. Egyiknek sem lett ilyen rossz vége, az esetek többségében normálisan le tudtuk zárni a kapcsolatot. Volt, hogy veszekedéssel, ajtócsapkodással ért véget egy kapcsolatom, azt meg követte a nem túl szépen fogalmazatt levelek címzése. De így még egy sem ért véget, és senki nem számolt be ennél rosszabbról... Ha hallottam is csúnyább szakításról, az olyan volt, hogy az egyik fél vagy a kórházban kötött ki, vagy a hullaházban.. :D
2017. szept. 18. 16:07
15/18 anonim válasza:
Letiltod a csajt fb instagramrol meg nem követed be ennyi.Eleinte nehéz lessz de ha végleg elakarod felejteni ehhez ezt kell csinâlni .A másik hogy a telefonszàmjàt kitörlöd és ha van vmijen cucca nàlad akkor azt bedobozolod és kirakod stb.Én az első szakitasom utàn elutaztam és nem foglalkoztam az exemmel.Legutóbb egy koncerten belé botlottam és nem éreztem semmit sem de ez igy van jól .
2017. szept. 20. 23:47
Hasznos számodra ez a válasz?
16/18 A kérdező kommentje:
Ezek már megtörténtek. Igen, én is közönyt szeretnék iránta érezni. Az a baj, hogy én nem szerelmes voltam belé, hanem szerettem... Még talán most is. Tényleg ismertük egymás rezdüléseit. A jó és rossz tulajdonságait. El tudtuk egymást fogadni. Ha volt valami konfliktus, azt tényleg felnőtt emberként meg tudtuk beszélni. Nagyon szerettünk együttlenni, mindig jó volt egymással, nem húztuk le egymás hangulatát, ha rossz kedve is volt valamelyikünknek, mindig feldobódtunk egymás mellett. Veszekedés meg soha nem volt. Ráadásul azért gondoltuk, hogy ez egy stabil kapcsolat lesz, mert nagyon jó barátságból lett párkapcsolat. Volt, hogy előtte is szexeltünk, nem is egyszer, de mindig csak barátok voltunk, de bármikor számíthattunk egymásra. Feltétel nélkül segítettünk egymásnak. Ezért ennyire érthetetlen és bizarr ez a vég. Ezért is volt nagyon durva az egész befejezés, mert ez tényleg egy jól működő kapcsolat volt - eddig. Csak ugye azt nem vettem számításba, hogy komoly mentális betegsége van. Most egyébként lelkiismeret furdalásom van. Ezért hagytam ott. Felelőtlen volt, valóban, tehetett erről az egészről, de akkor már nem volt teljesen tudatánál, amikor ezt csinálta. Igaz, én nem tudom így továbbcsinálni ezt a párkapcsolatot, nem vagyok pszichiáter, ehhez már nem értek. Viszont azon nagyon agyalok, hogy majd tartsam-e vele a kontaktot. Azért érdekel, mi van vele... Hogy most már tényleg ki akar-e gyógyulni ebből az egészből, vagy csak elfogadja, hogy van neki ilyen és majd szed egy olyan gyógyszert rá, ami teljesen megváltoztatja a személyiségét...
2017. szept. 21. 11:24
17/18 anonim válasza:
Kicsit ijesztő olvasni amiket írsz. Mármint nem a csaj miatt, hanem magad miatt. Ezt veheted sértésnek vagy bántásnak, bár nem annak szánom, de a pszichológusos pénzt inkább költsd önismereti könyvekre. Libriben nagyon jókat találni amik inkább segítenének neked, mint egy olyan orvos akinél 10-15 alkalom után eljuttok oda, hogy rossz a gondolkozásod a párkapcsolatok szempontjából.
Mert az oké, hogy most vége lett. Ezen túllépsz orvos nélkül is, viszont lesz ezután is élet és jönni fog ezután is olyan lány akibe beleszeretsz és az írásaidat olvasva te ugyanúgy egybe akarsz majd olvadni a másikkal amitől a másik ugyanúgy menekülni fog. Van a pszichológiában erre egy kifejezés ami most nem jut eszembe, de a lényege, hogy a párkapcsolatok minden egyénnél ugyanazt a sormintát követik. Ugyanazokat a hibákat vétik és nagyon kevés ember van aki képes önmagát szemlélni egy gyász után annyira, hogy abból építkezzen és más személyiséget keressen.
Röviden, szerintem nálad nem maga a szakítás a probléma mert már itt is látható, hogy benned agresszió van. A válaszaid nem belátók, te nem szimbiózisban éltél a lánnyal. Ahogy gondolom ezeket sem fogod belátni, de igazából mindegy is.. Én azért sok sikert kívánok
2017. szept. 21. 11:50
Hasznos számodra ez a válasz?
18/18 A kérdező kommentje:
Kedves előző! :) Gondolsz, amit szeretnél, ettől még nagyon messze állsz az igazságtól, bár gondolom te teljes mértékben meggyőződsz a saját igazadról, minden kétséget kizárva, de igazából ez nem számít. Azt sem számít, ha azt mondom, hogy nagyon messze jársz az igazságtól, nyilván - tekintettel a szavaidban való hited biztosságára - ezt meg Te nem fogod elhinni, de ez mit sem számít. Nem posztom magyarázkodni senkinek, az igazság bennem van, önámításoktól és önbecsapástól mentesítve, nem egy kívülálló szavában, aki egy apró betűt nem ismer belőlem - hiszen nem itt fog senki sem megismerni. Viszont az tény, hogy az írásod közel sincsen a valósághoz, erről viszont senkit nem kell meggyőznöm. A jó kívánságot köszönöm, neked meg továbbá eredményes, mély tanulást!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: