Lányok, ti mit tesztek ilyenkor?

Hát ha velem szakítanak és vannak még mély érzelmeim a másik irányába, akkor egy két hónapig bőgők, kicsit meghalok majd szép lassan rendbe jövök, ha nincsenek olyan erős érzelmeim akkor szinte megkönnyebbülök.

Az ám a legnagyobb baj ezekkel a szakításokkal, hogy sokszor nincsenek is kimondva az igazi okok, pedig lehet, hogy egy csomó mindent meg lehetne beszélni, oldani,illetve vannak olyan emberek akik csak akkor jönnek rá, hogy kit veszítettek el amikor már késő.

Velem még nem szakítottak, mindig én szakítottam.

Volt amikor ennek ellenére megviselt, mert lehetett volna akár jó is a kapcsolat.

Szerencsés természetem van, nagyon hamar túlteszem magam olyanon, aki nem érdemli meg a rápazarolt időt.

Ha úgy érzem, még rendbe lehetne hozni, akkor teszek egy utolsó (vagy több utolsó) próbát, de csak 1 hónapig próbálkozok. Rossz nagyon, sírok szinte mindennap. Kb fél év múlva érek el arra a pontra, hogy már se összejönni nem akarok vele, se hallani felőle, és jöhet az újabb párkeresés.

Most rövid idő után szakítottak velem, és még csak 2 hete. Hát, a több éves kapcsolataimnál rosszabbul voltam, persze ez is nagyon rossz. Hullámzó. Van, hogy meglátom benne a jót, van, hogy összeesek a szobámban és addig sírok amíg csak bírok.

Amúgy ja, próbálom megmutatni nekik, hogy jó az életem, képek posztolásával. De szerintem nem is érdekli őket... :D

22/L