Szakítani kellene, mert nem illünk össze?

Másfél éve vagyunk együtt a párommal. Én 30, ő 34 éves. Neki eddig egy komoly kapcsolata volt, ami 12 éven át tartott, nekem több rövidebb, illetve az elmúlt pár évben 2 komoly kapcsolatom volt, de valahogy kihűltek a dolgok. Nekem soha nem volt a legjobb az anyagi helyzetem, jelenleg is a kereskedelemben dolgozom, ő jól keres, de ezert heti 7 napból 7 napot dolgozok, reggel 6-tól sokszor este 8-ig, van, hogy vidéki munkát is kap, olyankor 1-2-3 napig nem látom. Az előző kapcsolatomban felhalmozott kisebb-nagyobb adósságokat kifizettük, jelenleg lakásra gyűjtünk, mindeközben úgy határoztunk, hogy belevágunk a babatervezésbe. Párom aktív, mindig csinalna valamit (még akkor is, ha szabadnapja lenne). Nekem hiányzik, hogy egy kis időt együtt töltsünk, idén eddig egy 2 órás sétát tudtunk beiktatni a közelben. Nehezen viselem ezt. Tavaly nem nem volt ennyi munkája. Ilyenkor mindig azt mondja, akkor kell dolgozni, amikor van munka. Kértem, hogy legalább havi egy napot töltsünk együtt, de azt mondja, ha viszautasit egy munkát, lehet hogy a megbízó a legközelebbi munkánál más vállalkozót keres. Megértem, de azért, mert ez a munkája, a magánélet ilyen szinten elhanyagolható? Nem lehet néha nemet mondani? En is túlórázom, a kedvéért még olyasvalamibe is belevágtam, amire nekem soha nem volt igényem, csak hogy meg több terhet levegyek a válláról. En lakást szeretnék, ő házat (majd ha lesz rá keret). Belementem. Már nem vitazom ha vidékre kell mennie. Sikerult kikonyorognom, hogy néha magával vigyen, hogy segithessek a munkájában (egy megbízó van, aki szokta engedni, hogy én is menjek, igy legalabb tobb penz kerul haza, párom nem mast visz segédnek, es vele lehetek). Mégis mit tegyek? Ez így nagyon nem jó. Faggatam a jövőt illetően... Mi lesz ha baba lesz... Megpróbál havi 1-2-3 napot otthon lenni majd, de ezt elore soha nem tudja garantálni. Persze az is lehet hogy ha gyermeke lenne, változna benne valami, de mi van, ha megsem? Nevelhetem kb egyedül? Mert hajnalban megy este jön? Tudom, hogy kell a penz, tudom, hogy kell a sajat haz, de ha nincsenek kozos élmények,nincs mibe érzelmileg kapaszkodni. Egy idő utan mi van, ha keves lesz az, hogy "bar nem latom a párom, csak amikor ejjel alszunk, bar nem megyünk sehova együtt, meg a gyerekkel, de tudom, hogy van es szeret". Mégis mi a megoldás? Nem vagyok hálátlan, probalom mindenbol kivenni a reszem. De havi egy nap. Tenyleg Ennyire nehéz megvalósítani? :(